Ezt tedd, ha bántják, zaklatják gyermekedet az iskolában! - Tippek szülőknek

Korábban már foglalkoztunk egy konkrét iskolai zaklatási üggyel, aminek a vége - miután a kisfiú kórházba került - iskolaváltás lett. De Te, mint szülő mit tehetsz azért, hogy ne fajuljon eddig a dolog, és még inkább, ne forduljon meg gyermeked fejében az öngyilkosság gondolata? Mutatjuk!

Az első és legfontosabb, amit megtehetsz, hogy kellő önbizalomra és magabiztosságra neveled gyermekedet - egyfajta megelőzési célzattal. Természetesen ezt már születésétől el kell kezdened, tehát egy éles helyzetben, amikor már érte atrocitás, hiába próbálkozol azzal, hogy lássa magát értékes embernek, és ne törődjön mások véleményével.

Elsőként nézzük meg, hogy kik az iskolai zaklatás szereplői, és mi jellemzi őket

Áldozat az, akit kiközösít az osztály egy csoportja, megalázzák, csicskáztatják, bántalmazzák, kínos helyzetekbe hozzák, gúnyolják. Gyakran ellehetetlenítik, hogy az iskolában barátai legyenek, sőt, manapság egyre népszerűbb, hogy az interneten, a közösségi felületeken is zaklatják. Ez a fajta nyomás hosszú távon két féle irányt vehet. Az egyik egy mély depresszív állapotba való zuhanás, mely könnyen öngyilkossággal végződhet, a másik a zaklatók irányába történő agresszív fellépés.

Tehát látszik, hogy mindenképp közbe kell lépni. Arról nem is beszélve, hogy hiába íratják át egy másik iskolába, az áldozat skillt nagy eséllyel tovább viszi.

Az iskolai bántalmazás, zaklatás elkövetőjét, felbujtóját agresszornak hívja a szaknyelv. Szinte minden esetben maga mellé verbuvál pár társat, akik támogatása mellett tevékenykedik. Egy agresszort többnyire otthon érik olyan negatív hatások, melyeket az iskolai közösségben vezet le. Ez az elhanyagolástól kezdve, egészen a családon belüli erőszakig bármi lehet. Tehát ő is áldozat. Pszichológus és családgondozó segítsége nélkül nem fog leállni, és, ha „elveszik tőle" az áldozatát, talál majd magának másikat.

A környezet, osztály- és iskolatársak gyakorlatilag statikus részvevői a zaklatásnak, sokat tehetnének annak leállítása érdekében – jelezhetnék egy felnőttnek. Ők azonban e helyett remekül asszisztálnak hozzá. Nélkülük a zaklatás nem is lenne az igazi, így nagyon fontos szerepük van, mint közönség.

• A legfontosabb, hogy ismerd fel, ha gyermeked viselkedése hirtelen és gyökeresen megváltozik (kedvtelenné, félénké, depresszívvé válik, nem szívesen megy iskolába, sokat van egyedül a szobájában... stb.) Ritka esetben agresszívvá válhat otthon: szemtelen lesz, indokolatlanul durvává válik a családtagokkal szemben.

• Amennyiben megalapoztad a bizalmi kapcsolatot, ülj le vele, és próbáld rábírni, hogy mondja el, mi a viselkedésének kiváltó oka. Ez egy tinédzser esetén nem lesz egyszerű feladat, mivel ez épp a szülőktől való elfordulás időszaka. Ha kell, menjetek el egy pszichológushoz együtt, vagy bízd rá olyanra a „faggatást", akiben feltétel nélkül megbízik – ez lehet nagyszülő, testvér, barát. Sajnos az áldozatok többsége szégyelli azt, ami vele történt, történik, ezért is beszélnek róla nehezen.

• Miután tudomást szereztél arról, hogy ki és miket tesz a gyerekeddel, irány az iskola. Mivel minden ilyen intézmény a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja, kötelessége az ilyen ügyekkel foglalkozni – elsősorban nem az áldozat, hanem az agresszor miatt. A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy az iskola vezetése inkább homokba dugja a fejét, és csendben megkéri az áldozat szüleit, hogy írassák át gyermeküket egy másik iskolába. Taps, taps!

• Beszélj az agresszor szüleivel. Ne az iskolában kapd el egy futó monológra, inkább invitáld meg egy kávéra. A környezet nagyon fontos, ahogy az is, hogy úgy tudd elmondani gyermekei tetteit, hogy közben nem hibáztatod őt, mint szülőt. Nyílván így érzel, ezzel mégis elrontanád a konstruktív kommunikációt.

  Bár azt hihetnénk, hogy két felnőtt könnyedén meg tud ilyesmit beszélni, a helyzet azonban az, a szülők gyomra nagyon nehezen veszi be, hogy gyermekükkel valami baj van, és neki kéne valamit tenniük, mint szülők.

  Tehát ez sem szokott túl gyakran eredményre vezetni.

• A leghatékonyabb megoldás, ha mindketten – az agresszor és az áldozat is – pszichológus segítségét kéri. Ám ehhez szükség van a szülők beleegyezésére is.

• Az is megoldás lehet, ha a zaklatás miatt kiveszed gyermekedet az iskolából, ebben az esetben azonban fontos, hogy vidd el pszichológushoz, hogy az áldozat szerepet ne vigye tovább.

Első utad az iskolába vezessen. Amennyiben cyberbullying, azaz internetes zaklatás is történt, azokat mentsd el, készíts róluk fotót, melyek bizonyítékként szolgálhatnak a későbbiekben. Ebben az esetben az iskolának értesítenie kell a területileg illetékes Családsegítőt vagy Gyermekjóléti központot, akik családlátogatás, pszichológus segítségével megpróbálják javítani, megszűntetni ezt az állapotot. Felveheted a másik gyerek szüleivel is a kapcsolatot és bízz abban, hogy segítőkészek lesznek. Azonban ha egyik megoldás sem működik, úgy inkább válaszd az iskolaváltást. Egy bizonyos ponton túl, egyszerűen nem éri meg küzdeni az igazatokért, ne tedd kockára gyermeked mentális egészségét.

• Arra bíztatnod gyermekedet, hogy vágjon vissza. A zaklatás nem egy egyszeri agresszív viselkedés, amit egy kesztyű felvétellel el lehet intézni.

• Az agresszort megkeresned és megfenyegetned. A fiatalkorúakkal szembeni fellépés igen ingoványos talaj, ne ess abba a hibába, hogy esetleg ellened kezdeményezzenek eljárást.

• Annyival elintézned, hogy „Ne figyelj rájuk, ne vedd fel, amit mondanak neked..." Ezzel gyermeked úgy érezheti, hogy cserbenhagytad őt.

Az iskolai zaklatást tehát inkább megelőzni, mint orvosolni kell. Ezt el lehet érni az osztály összetartó erejének növelésével, prevenciós órák tartásával, az iskolai pszichológus démonizálásának megszűntetésével. Meg kell értetned gyerekeddel, hogy ne érezze magát zavarban, nyugodtan mondja el neked, ha bántják, megalázzák az iskolában, így pedig még az elején tudsz lépni.