Keira Knightley állítja, a Disney mesék ártanak a női egyenjogúságnak

Keira Knightley nemrég interjú adott Ellen DeGeneresnek, amelyben kifejtette, hogy van két Disney klasszikus, amelyet nem enged megnézni a kislányának.

Az 1950-es rajzfilmben Hamupipőke teljesen átadja magát gonosz mostohája és mostohanővérei igényeinek: nem lázad, nem próbálja jobbá tenni a saját életét. Hajnaltól késő estig dolgozik, enged a megaláztatásnak, de éjjelente a hercegről álmodik, aki majd eljön érte és megváltoztatja az életét. Knightley szerint a mese függetlenséggel kapcsolatos üzenete ártalmas lehet.

Ám az angol sztár A kis hableány ellen is hozott fel érveket. Az 1989-es Disney feldolgozás ugyan boldog véget ér – ellenben az Andersen-féle eredeti történettel –, de Knightley ennek az üzenetét is károsnak érzi. A rajzfilmben Ariel, egy tizenéves sellőlány lényegében feláldozza a hangját – a legmeghatározóbb önkifejező eszközét – azért, hogy lábakat kapjon, és ezáltal megpróbálja egy olyan férfi szívét meghódítani, akit egyszer látott életében.

Miközben a Hamupipőke és A kis hableány tiltólistára kerültek, azért akadnak olyan Disney mesék, amelyeket Knightley lánya, a hároméves Edie is nézhet. Ilyen például a Jégvarázs és a Vaiana, amelyekben olyan erős női karakterek vannak, akik teljesen függetlenek, és képesek megvédeni magukat.

A női egyenjogúság térhódításának kiváló példája az, ahogy az elmúlt években megjelennek a mesefilmekben a nők. Míg 20–25 évvel ezelőtt egy fiatal nő csak férfisegítséggel érhetett révbe, úgy az újabbakban már nem függ a sorsuk a leendő férjüktől, és a céljaik is jócskán túlmutatnak a megfelelő házasságon – lásd például Merida, Aranyhaj, Pocahontas vagy Vaiana történetét.

Azonban sokan nőttünk fel a klasszikus – felnőtt fejjel már-már idegesítően gyámoltalan – Disney hercegnőkön, mégis erős, határozott és kitartó nőkké váltunk. Tehát egy az, amit a mese közvetít, sugall, de megint más, amit ebből egy gyerek felfog és a későbbi életében továbbvisz.