Peller Mariann: Szülőnek lenni a legnagyobb kihívás az életben

Adri elmesélte, hogy szinte bármit kérdezhetnék a pici fiával, Benivel kapcsolatban, bármelyik pillanatban képes elérzékenyülni attól a mérhetetlen szeretettől, amit iránta érez. Amikor pedig Fésűs Nelly mesélt arról, hogy megszületett az első kislánya, ő úgy fogalmazott, hogy „gyengévé" vált. Azt mondta, hogy tényleg, még egy pelenkareklámon is képes volt elbőgni magát, és „sajnos" ez a mai napig meg is maradt. Ha olyan filmet néz, tudja, hogy az érzelmei eluralkodnak majd rajta, és szüksége lesz egy százas csomag papír zsebkendőre.

Pedig szó sincs „gyengeségről", ahogyan Nelly fogalmaz, bár értem, mire is gondolt. A sírás, az érzelmek eluralkodása sokak szemében a gyengeség jele, különösen, ha az ember olyan erős, mint amilyen Nelly. Valójában amikor érzékenyülünk, mélyülünk. Új rétegek tárulnak fel bennünk, ilyenkor érdemes önmagunkba nézni, és figyelni, mi az, ami ilyen hatással van ránk.

Vadon János azt mesélte, hogy amikor a kislánya megszületett, akkor többször is előfordult, hogy éjszaka pánikrohamra ébredt, kiizzadt, és majd kiugrott a szíve. Az volt a legnagyobb félelme, hogy majd amikor ő és a felesége már nem lesznek, nem fogja tudni megvédeni a kislányát a világ szörnyűségeitől. Leginkább attól a felelőtlen magatartástól, amivel az emberiség kizsigereli és beszennyezi a csodálatos, élő bolygót. Ő például ezért vált határozott, tudatos környezetvédővé. Olyan emberré, aki megértette, hogy minden mindennel összefügg, és hogy mennyire fontos lenne, hogy valódi egységben éljünk mi, emberek nemcsak egymással, hanem a bolygónkkal és az azon élő, összes élőlénnyel. Óvva, védve őket, ha egyszer nekünk jutott a legmagasabb intelligencia, azzal felelősség is jár.

És mindez a tanulság még mindig csak a jéghegy csúcsa ahhoz képest, hogy mi mindent tanulhatunk azáltal, hogy megszületik az utódunk. Akiről gondoskodnunk kell, akit jó esetben magunk elé helyezünk, akit önmagunknál is jobban szeretünk, és akiért az életünket is odaadnánk. Türelmet tanulunk, sőt megtanulunk általa tanítani. Mert rengeteg mindent tőlünk tanul meg a gyermekünk. Azt is, amit nem biztos, hogy tudatosan adunk át, mégis példává, mintává válunk, ahogyan a mi szüleink is mintát adtak nekünk. Lehet, hogy ő is így akar majd csinálni dolgokat, de könnyen lehet, hogy hamar levonja a tanulságot, és a mintánkkal szembemegy majd, tudja, hogy az úgy neki nem volt igazán jó. Megpróbálja jobban csinálni.

Amikor pedig felnő, kirepül a családi fészekből, és önálló életet kezd, megtanuljuk az elengedést – ha elég erősek és intelligensek vagyunk érzelmileg. Szülőnek lenni a legnagyobb kihívás az életben. Felér a legdurvább sportteljesítménnyel, a legcsodálatosabb tudományos kísérlettel, ami a legkomolyabb tétre megy. Pár generációval ezelőtt még nem volt fontos, hogy mit gondol, érez a gyerek. Nem számított, neki mi a legjobb, máshogyan működtek a dolgok. De a mi generációnknak már megvan a lehetősége arra, hogy tudatosan készüljön a szülőségre. És amikor itt van a szemünk fénye, tudatosan figyelhetjük, mi mindent tanulunk neki vagy nekik köszönhetően, és hogyan lépünk előbbre a lélekfejlettségi skálánkon.