Végre elkezdődött az iskola! Ennél jobb hír ma nem lesz egy szülő életében sem

Dózsa-Vépy Renáta

2019.09.02.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ez egy személyes hangvételű írás lesz, egy olyan anyától, aki bizony alig várta már a szeptemberi iskolakezdést. Tehát a gyermeküknek élő ősanyák jobb, ha most nem folytatják, hiszen velük ellentétben, én speciel a nyár vége felé már kezdtem magam úgy érezni, mint akit Pinhead vett kezelése.

Az idei iskolakezdési csomag beszerzése és összekészítése, az aprócska, ámbár sosem használt valamik kivágása, a minden – érts. valóban MINDEN – felcímkézése, az ünneplő előásása és vasalása, a „remélem jó még rád a tavalyi tornadressz" valamint a „hidd el kicsim, tökéletes lesz idén is a tavalyi iskolatáskád" után csak arra tudok gondolni, hogy igen, megcsináltuk!

Hosszadalmas készülődések után végre elkezdődött az iskola Forrás: Shutterstock

Lehoztuk ezt a nyarat anélkül, hogy a gyerekek – mert kettő van, de a kisebb idén még az óvoda édes ölelését élvezheti - később pszichológusi segítséget igénylő lelki károkat szenvedtek volna, és még a családi kassza sem apadt ki a csilliárdos napközis táborok miatt.

Mondjuk imádott anyósom – egyetlen nagyszülőként – ezt nem biztos, hogy elmondhatja magáról. Szerintem az elmúlt két és fél hónap alatt ő minimum két és fél évet öregedett és erősen él bennem az a kép, ahogy az utolsó nyári gyerekfelvigyázós napját követően két és fél napig ki sem kelt az ágyból, csak élvezte a csendet.

Szülői szemmel a nyári szünet végéről - Fotók

A mókuskerékbe való visszacsöppenés kettős erővel csap le, ám a gyerekek életbe visszakerülő rendszeresség mindenki számára hoz némi megnyugvást. Az első tanítási napot megelőző 1-2 hét tartogat némi fejfájást – ilyen füzet, olyan táska, új ruhák stb. -, de a végén a szülők békésen hátradőlhetnek, és megelégedett mosollyal élvezhetik az iskolakapuban eltűnő hátizsák látványát. Nos vannak, akik kicsit jobban élvezik, mint a többiek.

No, de szeptember másodika végre pontot tesz egy vidám, mégis megoldhatatlannak látszó feladatokkal tarkított nyárra. Anno már az ovis öthetes szüneteket is alapos szervezés övezte, az iskolai szabadság azonban elsőre kivitelezhetetlennek tűnt, mégis lehoztuk. Senki sem került idegösszeomlással kórházba, a munkahelyünkön sem okoztak fizetéslevonással járó károkat az energiabomba gyerekeink, visszatekintve pedig mindketten jó nyárra emlékeznek, amiben belefért egy csöpp nyaralás, pár alkalom strand, kirándulással egybekötött itt-ott lét, jó sok fagyitól roskadó hűtővel bíró nagyizás és még pár apróan meghitt családi mókázás. Összességében tehát nem szuperanyaként is megveregetem a vállamat, no meg persze a férjemét is.

Vége a nyárnak, de az sem érdekelne, ha holnap leesne a hó.

A mai napnál nem lesz jobb, feltéve, ha iskolás gyereked van Forrás: Shutterstock

Az ősz az olyan iskolás szülő életében, mint én, mindig egyfajta édes érzéssel egybekötött, nyugalmat árasztó időszakot jelent. Ez pedig akkor is így van, ha tudom, ezzel kezdetét veszi a túlbuzgó szülőkkel való hidegháború, a végeláthatatlanul hosszú szülőik sora, a házi feladatok kapcsán megingó nevelési elvek, a verstanulás, a szorzótábla magolása, az elhagyott, elajándékozott tanszerek utánpótlása, a reggeli készülődés káosza... és még sorolhatnám.

Természetesen pár hónap múlva jön a kicsinél a „vajon iskolaérett-e a gyerek", a nagynál meg a „hová tűnt el az összes kokárda, pedig ma ünnepség van" litánia, mégis örömmel tölt el szeptember másodika. Ezt pedig ma semmi és senki sem veheti el tőlem!