Vajon árt az agyunknak a multitasking?

A feladatok közötti folyamatos csapongás rossz szokásokat alakít ki az agyunkban. Amikor ugyanis elvégzünk egy kisebb feladatot, egy e-mailt vagy sms-t küldünk, akkor a dopamin, a jutalmazó hormon felszabadul az agyunkban, egyszerűen fogalmazva, ez egyfajta ösztönző, motiváló vegyület. Agyunk imádja a dopamint, ezért motiváltak vagyunk.

Azzal azonban nagy hibát követünk el, ha tíz dologgal is foglalkozunk egyszerre, mert ez azt jelenti, hogy egyik esetében sem végzünk alapos munkát. A multitasking megterhelést jelent a szervezetünknek, hiszen tönkreteszi a magánéletünket – legalábbis ezt mondják a szakemberek.

Az agyunk egy bámulatos szerv – több megabit információt dolgoz fel minden pillanatban, de ha azt szeretnénk, hogy a figyelmét összpontosítva jó munkát végezzen, akkor csupán egyetlenegy dolgot kérjünk tőle, ne kettőt vagy többet. Még ha rákényszerítjük is, hogy ide-oda ugrálva több dologra figyeljen egyszerre, teljesítménye rosszabb minőségű lesz, mintha csak egy dolgot végeztetnénk vele.

David Rock Hogyan működik az agy? című könyvében azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor az agyunkkal szemben nagyok az elvárásaink, és több dolgot is kívánunk tőle, hirtelen lecsökken a teljesítőképessége. „Agyunk csodákra képes, teljesítménye mégis egy pillanat alatt egy nyolcéves gyerekéhez válik hasonlóvá, amikor arra kényszerítjük, hogy egy időben két dologgal foglalkozzon. Ezért tevékenységeinkben fontos a sorrend és a fegyelem. Tanuljuk meg, hogy a kevésbé sürgős dolgot tegyük félre mindaddig, amíg feltétlenül nem kell foglalkoznunk vele. Ez nem könnyű, de meg lehet tanulni a technikáját."

Albert Schweitzer, Nobel-díjas teológus és filozófus szerint: „A boldogság titka nem a siker – a siker titka a boldogság. Ha szeretjük azt, amit csinálunk, sikeresek leszünk." A legsikeresebb sportolókról, énekesekről, tudósokról, művészekről, vállalkozókról szóló tanulmányok ezt mind alátámasztják. Az a tevékenység, amit nagyon szeretünk, olyan lelkiállapotot eredményez, amelyet a "flow" kifejezéssel illethetünk, tehát benne vagyunk egy áramlásban. Ezt az érzést akkor érezzük, amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, és így még az időt sem érzékeljük. Az öröm rövid ideig tart, amikor a célunkat elérjük, a flow alatt viszont hosszú ideig termelődik a dopamin.

A "flow" szóra nem létezik pontos meghatározás, leginkább a "tökéletes koncentráció" meghatározással adhatjuk vissza. Az ember annyira belemerül abba, amit éppen csinál - vagyis az adott tevékenységbe - hogy megfeledkezik a külvilágról.

Összpontosításkor fontos, hogy csupán egy dologra irányítsuk a figyelmünket. Sokan azonban kényszeres késztetést éreznek arra, hogy egy másik munkába is belekapjanak, rákattintsanak az internetre, a Facebookra, megnézzék a beérkező e-maileket.

Az Olaszországban őshonos "pomodoro" technika lényege az, hogy úgy állítjuk be az óránkat, hogy az huszonöt perc múlva csörögjön. Ezalatt az idő alatt csak a kitűzött feladatunkkal foglalkozunk. Ez kiváló módszer arra az esetre, ha gyorsan kell elvégezni egyetlen feladatot. A huszonöt perc elteltével adjunk magunknak körülbelül öt percet, amikor felállhatunk, megnézhetjük az e-mailjeinket, ellenőrizhetjük a telefonunkat.

Ez is érdekelhet: Úgy érzed, sose érsz a feladataid végére? Íme néhány tipp a jobb időbeosztás érdekében