A Gyed időszakát használta ki, hogy megvalósítsa álmát egy magyar fotós

Honnan jött a fotózás?

15 éves koromban kaptam meg az első igazi komoly, tükörreflexes fényképezőgépemet. Már azt megelőzően is sokat fotóztam hobbi szinten, mindig csak embereket. Egészen 18 éves koromig arra készültem, hogy fotós leszek, az Iparművészeti Egyetem volt a cél.

Mégis egy teljesen más szakirányt választott. Miért?

Ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem másként gondolkodni. Mindenképp szerettem volna családot, legalább 2-3 gyereket, és úgy véltem, hogy ha 5 évre kiesnék a fotós körökből, abban az esetben nagyon nehéz lenne visszakerülnöm. Egy alkalmazotti munka, mindig sokkal biztonságosabb, mint egy művészeti foglalkozás. 10-12 évvel ezelőtt, még nem volt ekkora divatja a családi fotózásnak, annak, hogy különböző ünnepekkor elmennek egy fotóshoz, de ugyanide sorolhatnám a kismama és újszülött fotózást is. Tehát sokkal kisebb volt a piaca. Ezért én 18-19 éves fejjel úgy döntöttem, hogy a leendő családom érdekében, egy biztosabb megélhetést választok. Az álmomat akkor elengedtem.

Végül mi volt az a terület, amerre orientálódott?

Először szervezeti kommunikációt tanultam a Corvinus Egyetemen. Az utolsó évben dolgoztam is HR területen, majd azt követően elhelyezkedtem bankárként. Egy ideig az volt a tervem, hogy a bankon belül átmegyek a végzettségemnek megfelelő területre – mellette tovább is képeztem magam. Végül azonban nem így alakult.

Tehát a művészből bankár lett. Nem hiányzott a fotózás kreatív szabadelvűsége?

Szabadidőmben végig fotóztam a főállásom mellett. Egyre jobban motoszkált bennem, hogy mennyire jó lenne ezzel nem csak hobbiként foglalkozni. Láttam, hogy egyre nagyobb az igény a fotózásra. Nekem eleve elég jó felszerelésem volt korábbról, de úgy éreztem, hogy ebbe én nem tudok kezdeti 2 millió forintot beleinvesztálni. Láttam azonban, hogy nem feltétlenül kell akkora kezdő tőke hozzá, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Már olcsóbban elérhető a megfelelő technológia, így ez az akadály is elhárult. Persze a határ most is a csillagos ég a fotós kellékek, kiegészítők terén, de folyamatos fejlesztés mellett használható volt a felszerelésem.

A mindennapi stressz is közrejátszott a váltásban?

Én szerettem a bankban dolgozni, az ott töltött bő 4 évem alatt viszonylag sikeres is voltam benne. Szerettek az ügyfeleim és én is imádtam a velük való kommunikációt. A kollegáimmal is remek volt a kapcsolatom. Folyamatosan mentem előre és feljebb, de a sok feladat stresszt is jelentett, igen. Végiggondolva, nem szerettem volna, hogy a leendő gyerekeim mellett 10-12 órában pörgessem szét magam. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már prémium bankárként dolgoztam, ekkor lettem várandós első kislányunkkal.

Nézd meg, miként hozta meg a nagy döntését Júlia, és milyen nehézségekkel is járt ez az életében!

A babavárás hatalmas változást hoz az ember életébe. Rád miként hatott?

A várandósságom 7. hetétől kezdve táppénzem voltam – az első három hónapban végig gyötörtek a rosszullétek, utána pedig úgy döntöttem, hogy már nem megyek vissza dolgozni, itthon várom meg a baba érzekését. Viszont azzal, hogy egyre jobban lettem, igényem lett, hogy valamit csináljak, mivel én sose voltam az a fenekemen ülős típus. Megtanultam például varrni, amit már ezer éve szerettem volna. Saját kezüleg díszítettem a kis ékszerdoboz babaszobánkat.

És mindenkinek jószívvel ajánlom, hogy a Gyed időszakát használja ki, próbáljon hivatást varázsolni a hobbijából.

Mégis, miként váltál hobbi fotósból, hivatásossá?

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miként lehet elérni a célközönségemet. Az értékesítői szemléletnek, ekkor jó hasznát vettem. Megcsináltam a honlapomat, leválogattam a korábbi - durván 10 év fotográfiai terméséből - a portfóliómat, de nem indítottam még el a vállakozásomat. Közben megszületett a kislányom, és úgy gondoltam, hogy csak vele akarok foglalkozni, csak neki akarok élni. Persze végig ott motoszkáltak bennem a fotózás tervei.

Ez egészen 10 hónapos koráig így is ment, teljesen átadtam magam ennek az érzésnek. Utána aztán úgy éreztem muszáj megpróbálnom. Elindítottam a honlapot, megcsináltam a Facebook-s oldalamat, és vártam, hogy működik-e az elképzelésem. Mivel én is kisbabás körökben mozogtam, ez volt az a közösség, amit a legkönnyebben meg tudtam szólítani. Nagyon sok baba-mamás csoportban hirdettem magamat.

Milyen volt a fogadtatás?

Magam is meglepődtem rajta, de hirtelen rengetegen jelentkeztek. Azt se tudtam, hova kapjam a fejemet, az indulást követően fixen heti 3-4 fotózásom lett, egy egyéves gyerkőc mellett. Egymásnak adták a nevemet az emberek, ez pedig remek érzés és nagyon jó visszajelzés volt a számomra.

Ez abszolút álomszerűen hangzik, de gondolom, azért ebben is voltak stresszes és fárasztó időszakok.

Szeptemberben kezdtem el, így a karácsony előtti időszak nagyon hajtós volt. Ekkor elgondolkodtam, hogy valóban működő képes lesz-e ez egy 1 éves gyerek mellett. Erre az időszakra felvettem magam mellé egy segítséget, de még így is rengeteg időmet vette el a retusálás. A férjemmel egy estét sem tudtam eltölteni, mivel nappal a kislányunkkal voltam – amikor épp nem fotóztam -, este pedig a képek utómunkáit végeztem. Elhatároztam, hogy újratervezem ezt az egészet, mert a családi életem
fontosabb mindennél.

A mostani beszélgetésünk alatt egy 6 hetes csöppséget tartasz a karodban. Miként hatott a második baba érkezése a fotózásra? Beigazolódott a fiatalkori félelmed?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mivel a férjem mindenben támogatott. Gyakorlatilag végig fotóztam a várandósságomat. Most egy kicsit felfüggesztettem, de azt tervezem, hogy fél év múlva folytatom. Nagyon jól esik, hogy folyamatosan keresnek most is, azt érzem, hogy a kiesett idő után is vissza tudok majd térni.

A bankszektor már nem is opció?

Az elmúlt év tapasztalata alapján úgy látom, hogy ebből is jól meg lehet élni, és már nem félek a vállalkozói léttől sem, pláne, hogy az életemet nem egyedül kell terveznem, hanem a férjemmel. Ráadásul itt én döntöm el, hogy mikor és mennyi munkát vállalok. Az se mellékes, hogy ez egy kreatív és gyönyörű szakma. Még most is hihetetlen, hogy azzal tudok pénzt keresni, ami a szerelmem. amiről fiatal tini fejjel álmodoztam. A munkám, hogy szépet alkossak, és megörökítsem kedves emberek életének kis és nagy pillanatait. Ezúton is köszönöm Nekik azt a bizalmat, hogy beengednek az életükbe és megmutatják az egyedi történeteiket.

Túl sok a stressz az életedben? Úgy érzed, nem találod a kapaszkodót? A Life.hu szakértője, Pilát Gábor life-coach Neked is segít! Írj nekünk az info@life.hu e-mail címre, hogy személyre szabott tanácsokat kaphass. Segítünk, hogy átalakíthasd a mindennapjaid!