Kütyü helyett könyvet adj a gyereknek – Az olvasás elengedhetetlen

2018.11.04. 18:00

Sok szülő használja elektronikus bébiszitterként az okostelefont, a tabletet vagy a tévét. Ezzel egyidejűleg az olvasásra, a mesehallgatásra szánt idő mennyisége csökken. Miért lökjük gyermekeinket a képernyők elé? Vajon tisztában vagyunk azzal, mit okozunk ezzel a kényelmi megoldással hosszú távon? Egy személyes hangvételű írás következik.

Miért adnak a szülők – otthon, gyerekorvosi váróteremben, kórházi szobában, postai várakozás közben – könyv helyett telefont a gyerekük kezébe?

Számtalan cikk születik arról, mennyire káros a gyerekek fejlődésére, ha idejekorán adunk a kezükbe okoseszközöketForrás: Shutterstock

Miért kell a Zsipp, zsupp, kenderzsuppot vagy a Kiskakas gyémánt félkrajcárját internetes oldalakról hallgattatni – és nézetni – a gyerekekkel? Miért nem képes a szülő arra, hogy saját maga énekelje, olvassa, tanítsa ezeket a dalocskákat, történeteket? A kérdés költői, a válasz prózai. Szülőnek lenni fárasztó munka, és időnként az ember szeretne kilépni a mindennapi robot mókuskerekéből, a folyamatos testvérharcokból és a hisztikorszak idegeket próbára tevő jeleneteiből. Vagyis a szülő nyugalmat akar maga körül. Legalább néhány perc erejéig (vagy inkább még tovább).

Forrás: Shutterstock
Mobiltelefon-fejű szülők – Ne a kamerát, hanem téged lásson!

A családi egység megalapozása a négy fal között történik. Ám fontos, hogy azon kívül is képesek legyünk fenntartani, sőt, fejleszteni. Erre remek alkalmat adnak például a közös programok vagy épp az ünnepségek. De álljunk meg egy pillanatra! Mondd, mikor láttad utoljára a kamera, illetve a telefon kameráján kívül gyermeked arcát, ahogy az óvodai, iskolai ünnepségen szaval, énekel? Egy-egy családi kirándulás alkalmával mennyi képpel térsz haza a telefonodban, és mennyivel az emlékeidben? Olvasd tovább!

A 21. században, amikor számtalan cikk és tanulmánykötet születik arról, mennyire káros a gyerekek – mindenféle – fejlődésére, ha idejekorán adunk a kezükbe okoseszközöket, még mindig rendíthetetlenül tartja magát a nézet, miszerint annál menőbb egy kisgyerek, minél korábban tudja magabiztosan kezelni a különböző, horribilis összegekért vásárolt technikai berendezéseket. A szülők a büszkeség csalóka illúziójának fenntartásával viszont sokkal többet árthatnak, mint használnak.

De miért baj, ha távol tartjuk magunkat és gyermekeinket az elmélyültebb olvasás aktusától?

A rendszeres olvasástól a gyerekek tovább tudnak koncentrálni, eredményesebben tudnak tanulniForrás: Shutterstock

Elsősorban azért, mert az internetes tartalmakat átfutó, skimming módban üzemelő hírfogyasztással szemben csak ez képes arra, hogy empatikusabbá, kritikusabbá, műveltebbé, kreatívabbá, kitartóbbá váljunk, tovább tudjunk koncentrálni, eredményesebben tudjunk tanulni.

Ha alaposabban szemügyre vesszük ezeket a tulajdonságokat, megállapíthatjuk, hogy ezek mindegyike nélkülözhetetlen ahhoz, hogy gyermekünk érett felnőttként megállja a helyét a nagybetűs életben. Megfelelő kommunikációs kompetenciák nélkül sem a munkaerőpiacon, sem a magánéletben nem boldogulunk. Ezt viszont – a rengeteg odaforduló, figyelmes beszélgetés mellett – csak értő olvasással fejleszthetjük.

A szülők, akik megvonják gyermekeiktől a mindennapos meseolvasást, azokat a nemzedékeket nevelik ki, akikkel a tanárok nap mint nap küzdenek, kínlódnak, egyszóval akiknek a tanítása során vért izzadnak a pedagógusok. A könyvek helyett kütyükön felnövő serdülők egy jelentős része képtelen arra, hogy a kompetenciamérések vagy akár egy-egy témazáró során egy hosszabb-rövidebb szöveget vagy akár a feladat ismertetését elolvassa. Memoritereket nem tanulnak, mert azokhoz a világhálón bármikor hozzáférhetnek. Akkor meg ugye minek erőlködni? A világhálón és az okoseszközökön ahhoz szoktak hozzá, hogy másodpercek törtrésze alatt mindenre választ találnak. Ezzel párhuzamosan pedig nem tanulták meg, hogy bármiért is erőfeszítéseket tegyenek.

Forrás: Shutterstock
Mesélj fejből – Több szempontból is jobb, mintha könyvből tennéd

A gyerekek szeretik a visszatérő meséket, mivel ez is egyfajta biztos pont az életükben. Hiába hallották már százszor, ugyanolyan élvezettek hallgatják. Ám van annak valamilyen különleges varázsa, amikor ők választhatnak szereplőt, amikor ők adhatják meg az alapsztorit. A fejből mesélés több szempontból is jobb, és több változata létezik. Olvasd tovább!

Személy szerint én olvasó-író, (papíralapú) könyvekért rajongó bölcsész és anya vagyok. Ennél fogva értelemszerűen a gyerekeimet sem tudom máshogy, mint ezzel az irodalombarát szemlélettel nevelni. Nem is volt kérdés számomra, hogy egyéves koruk körül már beíratom őket a gyerekkönyvtárba. Most, hogy már valamivel nagyobbak, rendszeresen eljönnek velem a felnőttkönyvtárba is, ahol időnként a polcok között hangoskodnak, de otthonosan mozognak a folyóirat-olvasóban is. Szívesen lapozgatnak állatos vagy katonai témájú magazinokat. Ha egy új könyvet kezdek olvasni, megmutatom nekik a kötetet, a szerző képét és aztán elmesélem nekik, miről is szólt az adott történet. Vass Virág képét gond nélkül felismerik, de Tóth Krisztina, Fejős Éva és egyéb modern női szerzők neve is ismerősen cseng számukra. Jodi Picoult egyik regénye kapcsán kénytelen voltam császármetszésről, illetve az amerikai fekete és fehér közösség közötti etnikai feszültségről diskurálni velük.

Ezek az olvasmányélmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a legváltozatosabb témák is terítékre kerüljenek a családi beszélgetések során. Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy a gyerekek egy bizonyos kor alatt még éretlenek arra, hogy adott témákról beszéljünk velük. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a gyerek bármilyen (!) témáról kérdezhesse a szüleit! Ez a nyitott, bizalmas légkör fogja elősegíteni, hogy a kamaszodó gyerekek is megosszák majd szüleikkel az elszenvedett sérelmeket, a nehézségeket és a sikerélményeket egyaránt.

Az olvasmányélmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a legváltozatosabb témák is terítékre kerüljenek a családi beszélgetések soránForrás: Shutterstock

Minden szülőnek vennie kellene a fáradságot, hogy a család mindennapi rutinjának részévé tegye a mélyolvasást. Ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy empatikus, kritikusan gondolkodó felnőtt váljék gyermekünkből. Minden rendszerben és minden korszakban veszélyes, ha a felnövekvő generációk nem látnak a dolgok mögé, nem ismerik fel az összefüggéseket és nem kérdőjeleznek meg időnként döntéseket és állításokat. Szeretném, ha a gyermekeim egy nyitott, időnként kételkedő világnézetet tennének magukévá, és a csordaszellem helyett a józan eszükre hallgatnának! Ebben segít minket a mindennapos olvasás.

könyvkütyügyerekolvasáscsaládmesekönyvmesélés