Az óvodáskori mozgásterápiával jobban teljesíthet a gyerek az iskolában

Mi a lényege a mozgásterápiás módszernek?

Mi a Kulcsár-féle komplex mozgásterápiában elsősorban a 3-6 év közötti gyermekekkel dolgozunk. Megnézzük például azt is, hogy megvannak-e náluk az elemi mozgások (kúszás, mászás, járás stb.), illetve, hogy vannak-e idegrendszeri éretlenségeik. Egy igen széleskörű anamnézist kérünk a szülőtől, és másfél órában felmérjük a gyereket. Miután megvan a „diagnózis”, betanítunk neki egy adott gyakorlatsort, majd 3-4 hét után kontrolláljuk, és így haladunk tovább a gyakorlatokkal. Ha ezeket az adott módon, rendszeresen végzi, mind a gyermek, mind a szülő igen hamar változásokat tapasztalhat a gyermek mozgásában, viselkedésében, figyelmében stb. Utánpótlás sportolókkal is foglalkozom, és azt kell, hogy mondjam, sajnos 100 gyerekből 80-nak fejlesztésre lenne szüksége.

Melyik korcsoportnál érdemes elkezdeni a fejlesztést?

Mozgásfejlesztés szempontjából 3-6 éves kor között, mert ez a finommotorika és a beszédfejlődés időszaka. Emiatt is érdemes legkésőbb az ötéveseknél elkezdeni a fejlesztést, hogy gond nélkül indulhassanak az iskolába. A mi módszerünk gyors és hatékony a tanulási nehézségek megelőzésében és kiküszöbölésében, hiszen ezek a mozgásos feladatok táplálékul szolgálnak az idegrendszernek. Mi arra tanítjuk a gyereket, hogy alkalmazkodni tudjanak az amúgy nem igazán jó iskolarendszerhez, mert erre van szükségük.

Mik azok a tünetek, amikre mindenképpen oda kell figyelni, és érdemes felkeresni egy mozgásfejlesztő terapeutát?

Iskolakezdés előtt egy évvel, illetve mihamarabb, ha az óvónő vagy a szülő észreveszi, hogy a gyermeke pszichés tüneteket produkál, viselkedészavara van, vagy nem összerendezett a mozgása. Súlyos beszédhibája van, nehezen szokik be az oviba, agresszív, romboló, harap, nehezen tanul meg verseket, mondókákat, ügyetlen a keze, nagyon passzív, visszahúzódó, nem tudja megvédeni magát, nem érdeklik a mesék, nem alakul ki nála a kézdominancia stb. Amikor egy gyermek betölti az 5. életévét, mint említettem, egy komplex mérést végzünk nála, és az elemi mozgásokon felül olyan feladatokat végeztetünk vele, amelyeket abban a korban tudnia kellene. Ezekkel a gyakorlatokkal az érzékszerveket, a látást, a hallást, térérzékelést stb. is teszteljük, mert ha például nem lát, nem hall jól a gyermek, az is okozhat viselkedészavarokat. A mérés eredményéből látni fogjuk, hol van elakadás.

Hogyan lehet ezeket a problémákat mozgással kiküszöbölni?

Az általunk végeztetett elemi mozgásformákkal lenyúlunk az agy legmélyebb területeire, mert minden egyes tanulási nehézség, mozgásbeli fejletlenség onnan indul ki. De nagyon fontos különbséget tenni, hogy pszichés okokból adódó problémákról van-e szó, mert azt minden esetben pszichológus/pszichiáter dolga kezelni. Tehát megállapítjuk, hogy az idegrendszer mely részét érintik a hiányosságok, és célirányosan heti ötször, 10-15 perces, otthon végezhető tornagyakorlatokat csináltatunk a gyerekekkel. Ezzel el tudjuk azt érni, hogy az a bizonyos mozgás, amire előtte képtelenek voltak, automatizmussá váljék náluk. Amikor megváltoztatunk valamit, az az élet más területein is változásokat hoz, attól függően, hogy kinél mi a probléma. Aki szorongó volt kinyílik, aki csapongó, az összeszedettebb lesz, aki idegesen gyűröget, mocorog, megnyugszik, a kényszercselekvéseik megszűnnek, és még folytathatnám.

A gyerekek mit érzékelnek abból, hogy komoly fejlesztés zajlik, amikor csoportos óra keretein belül mozognak?

Tulajdonképpen csak annyit, hogy sokat játszanak, meg néha nagyon elfáradnak. Sok színes, játékos fejlesztő feladat van labdával, karikával, létrával stb., miközben ezek közé becsempészek 5-6 igen speciális, az idegrendszert alaposan megdolgoztató gyakorlatot. Ahogy erősödnek, úgy újabb 5-6 gyakorlatot kapnak, és így tovább. Sokuknál megfigyelhető, hogy már 2-3 csoportos óra után is meg tudják csinálni a feladatokat, mert adaptálta a testük, és megszülettek a hozzákapcsolódó idegrendszeri kötéseik. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek ezeket önmaguktól is gyakorolják otthon. Így hamarosan látni, ahogy a tartásuk, izomtónusuk fejlődik, testerejük növekszik, ezáltal egyfajta lelki erő is növekedésnek indul. A csoportban megtanulnak egymásra is figyelni és tisztelni a másikat. A mostani gyerekek kudarctűrő képessége nagyon alacsony, de a mozgásfejlesztéssel ez is átalakul. Komolyabb probléma esetén a mozgásfejlesztést egyéni keretek között érdemes folytatni.

Ha egy fejlesztésre szoruló gyermek nem kapja meg ezt a segítséget, ennek hiánya felnőtt korára is kihathat?

Igen, sajnos ez így van. Érdekes, hogy a tartásbeli, koordinációs és egyensúly problémákon túl a felnőtteknek is lehetnek különböző pszichés tüneteik, úgy mint a szorongás, kényszeres mozgások, fóbiák stb. melyeknek egyik előzménye lehet egy gyerekkorból megmaradt idegrendszeri éretlenség. Természetesen ez fordítva is előfordulhat, amikor pszichés betegségekből kifolyólag lépnek fel mozgásos problémák, így érdemes mindkét terület megtámogatásával foglalkozni. A jó hír az, hogy ez sosem késő annak, aki változtatni szeretne az életén, mert aki szán magára időt és energiát, a mozgása fejlesztésével óriási minőségváltozást érhet el az életében.