A fájdalomküszöb legendája: hitek, tévhitek

A fájdalomküszöb az a legkisebb határunk, amelynél egy bennünket érő ingert fájdalomnak érzünk. Ez a határ mindenkinél más, van, akinél magasabb, tehát jobban tűri a fájdalmat, míg másoknak alacsonyabban van, tehát viszonylag kis ingerre is fájdalommal reagálnak. Ez nem egy állandó határérték, sok-sok minden befolyásolhatja és igazából állandó változásban van.

A befolyásoló tényezők között legtöbbször a pszichés állapot áll: általában csökken lehangoltság, depresszió, szorongás, stresszhelyzet esetén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a szokásosnál fájdalmasabbnak érzünk olyan dolgokat, amiket korábban szinte észre sem vettünk. Ugyanakkor az adrenalinszint emelkedése, az alkoholos italok fogyasztása vagy például az erős koncentráció éppen ellenkezőleg hat: megemeli a fájdalomküszöböt és szinte nem is reagálunk azokra az ingerekre, amelyek egyébként nagymértékű fájdalmat okoznának. Gondoljunk csak azokra a sportolókra, akik egy rangos sportesemény idején szenvednek súlyos sérülést, de mit sem törődve ezzel, a végsőkig küzdenek a győzelemért.

Bár maga a fájdalom minden esetben és mindenki számára kellemetlen érzés, biológiai szempontból nagyon hasznos. A fájdalom hatására azonnal felfüggesztjük a fájdalmat kiváltó tevékenységet, így adva esélyt a szervezet számára a regenerálódásra, gyógyulásra. Sajnos léteznek olyan veleszületett betegségek, amelyek hatására a beteg soha nem érez fájdalmat – ez elsőre irigylésre méltónak hangozhat, de gondoljunk csak bele, milyen súlyos sérüléseket szerezhetnek az ilyen betegek gyakorlatilag a tudtukon kívül.

Ki ne hallotta volna már ezerszer, hogy a férfiak még egy náthát is megszenvednek, míg a nők fájdalomküszöbe kifejezetten magas, gondoljunk csak a szülésre... Hogy mi igaz ebből valójában? Eláruljuk: semmi! Különböző klinikai vizsgálatok és epidemológiai adatok alapján a szakemberek ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a nők fájdalomküszöbe egyértelműen alacsonyabb, mint a férfiaké és kisebb a fájdalmas ingerrel szembeni toleranciájuk is – ami részben a hormonszintváltozásokkal hozható összefüggésbe.