A munkahelyünkön életünk közel egyharmadát töltjük, így életünk ezen ágában (is) nagy a kiégés, azaz a burnout szindróma kockázata. Most megnézzük, hogy mik azok a legalapvetőbb dolgok, amelyek idáig vezethetnek.
A munkahelyi kiégésnek három, egymásra épülő jele van:
- kimerültség
- cinikus hozzáállás
- apátia
Az első észlelésekor tenni kell, hogy a másik kettő ne következhessen be. Ez lehet magánéleti örömök behozatala, de a végső esetben akár a munkahely váltása is.
Mi vezethet kiégéshez?
1. Mindig elérhetőek vagyunk
Az okostelefonokra éjjel nappal érkezhetnek a céges levelek, sokunk a laptop és más 21. századi eszközök segítségével már bárhonnan elvégezheti a napi főbb feladatait. Ez egy bizonyos határig nevezhető kényelmesnek, produktívnak, de könnyű átesni a ló túloldalára, ahol már rombol. Azzal, hogy a munkahelyünkön kívül is bármikor elérhetőek, akár munkára hívhatóak vagyunk, csorbul a privát szféránk, és a magánéletünk részévé válik a munkánk. Ez idővel sok(k) lehet, amitől egyenes út vezet a kiégésig.
2. Mérgező munkahelyi légkör
Hiába szeretjük a munkánkat, ha munkatársainkkal még egy általánosan jó kollegiális viszonyt sem tudunk kialakítani. Ez fakadhat belőlünk is természetesen – tehát mi nem illünk az adott társaságba –, de javarészt elegendő egy-két már eleve kiégett, negatív gondolkodású, elégedetlen ember a csoportban ahhoz, hogy a munkahelyi napokat megkeserítsék.
A jó munkahely sokféle lehet, attól függően, hogy milyen a személyiséged, valamint milyen a munkaköröd. Csend és béke, vagy épp pezsgő, kreatív környezet kell-e ahhoz, hogy a legjobb tudásod szerint elvégezd a feladatodat. Vannak azonban egyetemes jó munkahelyjellemzők, ezeket vesszük most sorra. Olvasd tovább!
3. A belső harmóniánk felbomlása
Lehet, hogy a munkánk nem is olyan rossz, a munkatársaink se mind ostobák, mi mégis egyre nehezebben lépjük át a munkahelyünk küszöbét. Ezek a negatív érzések táplálkozhatnak a saját félelmeinkből, frusztrációinkból, dühünkből, amelyekre önmagunkban kell feloldozást nyernünk. Ha ezeket nem oldjuk meg, úgy a munkahely vagy épp a munkaváltás sem fog megoldást jelenteni.
4. A munkánk az életünk
Az remek, ha szeretjük a munkánkat, de csak annak élni hosszú távon éppúgy vezethet kiégéshez. Ebben az esetben ugyanis az apróbb változások, új munkatársak, munkakörülmények, egy-egy kritikusabb céges levél túlzottan a lelkünk mélyére hatolhat. Emellett pedig sosem pihenünk, nem tudunk feltöltődni semmilyen más elfoglaltságban sem.
5. A megbecsülés, visszajelzés hiánya
Nem kell, hogy mi legyünk az év munkavállalói ahhoz, hogy joggal várjunk el időnként visszajelzést a munkánkkal kapcsolatban. Természetesen mindenki a pozitív szavaknak, elismeréseknek örül, de időnként a megfelelően fogalmazott kritika is előrébb mozdít. Abban az esetben, ha semmiféle válaszreakciót nem váltunk ki, fásulttá, túlzottan „szabadakká" válhatunk, amivel megkezdődhet a kiégés.
A kettős mérce, azaz a férfiak előnyben részesítése számtalan állás terén sajnos még napjainkban is igen gyakori. A bérek közti különbségekről nem is beszélve. Vannak azonban olyan szakmák, pozíciók, amelyek betöltésénél előny, ha nő a jelentkező – nem mellékesen pedig tisztességesen is lehet velük keresni. Ezekből gyűjtöttünk össze hármat.
Látszik tehát, hogy a burnout szindrómát sok minden kiválthatja, de mindig az egyén felelőssége, hogy tegyen ennek elkerüléséért vagy elvágásáért. Merjünk beszélni a munkatársainkkal, főnökünkkel, tegyünk a magánéletünk színesebbé tételéért, de ha nincs más megoldás, merjünk továbblépni.