Randizás az 50-es években: szigorú, de világos szabályok uralkodtak

Soha ne a nő tegye meg az első lépést

Az 1950-es években hallatlan, sőt botrányos volt, ha egy nő kezdeményezte a randevúzást. Egy fiatal lány soha nem hívott el egy fiút randevúzni, ez alól nem volt kivétel. Annak idején

Az elképzelhetetlen volt, hogy a nő tárcsázzon. Ezzel szemben ma, a Bumble nevű társkereső alkalmazáson kizárólag a nők tehetik meg az első lépést, vagyis csak ők írhatnak a kiszemelt férfinak, ezután kezdődhet el a csevegés.

Mindig viselkedj úgy, mint egy hölgy

Ma már rengeteg helyen olvashatunk arról, hogyan is kellene viselkedni egy-egy randevún, milyen szabályokat kövessünk és miket ne.

Hogy mihez kell magukat tartani, az inkább csak sejtetve volt. A nőktől elvárták, hogy minden helyzetben úgy viselkedjenek, mint az úri hölgyek, de ennél bővebb iránymutatásra nem számíthattak.

A férfi házhoz megy

A találkozók annak idején úgy zajlottak, hogy a férfinak el kellett mennie a nő otthonához, onnan együtt indultak a randevú megbeszélt helyszínére. Ha megérkezett, csengetnie kellett.

az pedig kifejezetten udvariatlanságnak számított, ha a férfi megérkezvén csak az autója dudáját nyomta meg párszor, és várta, hogy a hölgy már szaladjon is. Ma már – az online randizás világában – kifejezetten nem javasolt egyből elárulni a másik félnek azt, hogy hol is lakunk pontosan, sokkal biztonságosabb nyilvános helyen találkozni.

Nincs fecsegés

Manapság szaftos és várt téma az, hogy egy ismerősünknek hogyan sikerült a randevúja, alaposan, részletekbe menően beszélik ki az emberek a legapróbb történést is, arról már nem is beszélve, hogy gyakran az üzenetváltásokat is megmutatják egymásnak a barátok, barátnők. Egykor azonban ez abszolút elképzelhetetlen volt.

vagy legalábbis ennyivel kellett volna elintézniük. Az biztos, hogy olyan alaposan nem vesézték ki a randipartnerüket, mint most szokás.

A bemutatás elengedhetetlen

Ma már teljesen normálisnak számít az, hogy a szülők nem igazán tudják, kivel randizik a gyerekük, vagy talán még azt sem, hogy egyáltalán randizik-e, ez régen bizony nem így volt.

Figyeltek is arra, hogy az illető hogyan viselkedik az egyes családtagokkal, és ítéletet is hoztak, de legalábbis véleményt formáltak az udvarlóról.

Mindig a férfi fizet

Habár még manapság is sok férfi fizet az első találkozón, ez a szokás többnyire kikopott már, de minimum vita tárgyát képezi. Annak idején azonban ez nem volt kérdés, a randevú költségeit a férfi állta és kész.

Nagy sértésnek számított, ha a nő fizetett, de már az is, ha csak felajánlotta.

Nincs zsonglőrködés

A fiatalokat arra biztatták, hogy egyszerre csak egy randipartnerrel foglalkozzanak. Így nyílt lehetőségük jobban megismerniük egymást és felkészülni egy komolyabb kapcsolatra, valamint később a házasságra, legfőképp arra a felelősségre, amely egy ilyen kapcsolattal jár.

Ez is érdekelhet:

• Szervezd meg a tökéletes randit a horoszkópod szerint - 1. rész
• Fővárosi randitippek - A közös élményekkel megőrizhető a szerelmet éltető láng