Az ellenség ágyában találta meg a boldogságot Napóleon második felesége: Mária Lujza története
2025.10.22.
Mária Lujza főhercegnőt Európa leghatalmasabb emberéhez adták hozzá, akit szívből megvetett. A sors fintora, hogy Napóleon második feleségével, még ha rövid ideig is, de boldog házasságot épített.
A történelem egyik legnagyszerűbb hadvezére és államférfija volt Napóleon, akitől egész Európa rettegett. Miután francia császárrá koronáztatta magát, dinasztiát akart alapítani, melynek érdekében még első feleségétől, a szeretett Josephine-től is elvált. A szeparálást követően rögvest új feleséget keresett az alkalmas királyi hercegnők között, a sors iróniájaként pedig az a Mária Lujza főhercegnő lett a kiválasztott ara, aki mélyen gyűlölte Napóleont.
Forrás: Hulton Archive
Miért pont Mária Lujza? Napóleon, a nem olyan kapós vőlegény
Annak ellenére, hogy hadi sikerei okán gyakorlatilag úgy rajzolta át a kontinens térképét, mintha csak paintben játszadozott volna és még császárrá is koronázta magát, Európa ősi dinasztiái nem tartották egyenrangú félnek Napóleont. Például az orosz cár az uralkodók közt szokásos „fivérem” megszólítás helyett csak „barátom” néven szólította levelezéseikben. Nem csoda, hogy első kiszemeltje Anna Pavlovna nagyhercegnőnek tett házassági ajánlata elutasítást kapott.
Így terelődött figyelme a Habsburg-dinasztiára, akik nemcsak megkerülhetetlen geopolitikai szövetségesek voltak, de egy főhercegnő ráadásul olyan pedigrével bírt, mellyel kevés uralkodóház vehette fel a versenyt.
II. Ferenc német-római császár legidősebb gyerekeként a 18 éves Mária Lujza főhercegnő lett a legnagyobb esélyes a francia császárnéi címre, melynek ő egyáltalán nem örült.
Házasság az Antikrisztussal – Napóleon második felesége.
Ezzel Mária Lujza is tökéletesen tisztában volt, azonban ódzkodott a francia császárral köttetett frigytől, minthogy egész életében a forradalmi Franciaország ellen nevelték. Jó oka volt gyűlölni a korzikait: a Napóleoni háborúk során Ausztria rendszeresen a francia csapatok ellen vonult, ráadásul nagyanyja, Mária Karolina nápolyi királyné a kivégzett Mária Antónia nővére volt, így gyűlöletének személyes vetülete is volt. Nem segített a dolgon az se, hogy a harcok miatt családjával együtt egy időre menekülnie kellett Bécsből.
Forrás: Corbis Historical
Egy barátnak írt levél tanulsága szerint azért imádkozott, hogy egy másik hercegnőt találjon magának Bonaparte Napóleon, mániákusan figyelte a napilapokat az eljegyzés bejelentésének reményében. Jólneveltségének és kötelességtudatának tanúbizonysága, hogyha mégis a francia császárhoz adnák, nem állna ellen. Mint írta:
„Ha a balszerencse úgy hozza, készen állok feláldozni saját boldogságomat az ország jóléte érdekében.”
A balszerencse valóban a Hofburg ajtaján kopogott egy házassági ajánlat képében, melybe a kényes geopolitikai helyzet, valamint a francia–orosz szövetség miatt félelem okán végül beleegyeztek. Többek között Metternich kancellár szorgalmazta, végül a császár is beadta a derekát. Mária Lujza 1810. március 13-án hagyta el Bécset, hogy feleségül menjen a császárhoz.
Első találkozásukkor a 40 éves Napóleon megjegyezte az ifjú arának, hogy sokkal szebb mint a portrén, noha őt sem az érzelmek hajtották. Korábban keserűen megjegyezte, hogy egy méhet vesz feleségül.
Napóleon és Mária Lujza sikeres házassága
Ilyen döcögős kezdetek után meglepő, hogy egy meglehetősen sikeres, kiegyensúlyozott házasságot építettek föl. Ez többek között azt tette lehetővé, hogy a fiatal, ám jól nevelt és rugalmas Mária Lujza könnyen beilleszkedett a francia udvarba, formálhatóbbnak, engedelmesebbnek bizonyult Napóleon első feleségénél. Egyfajta kölcsönös tisztelet alakult ki kettejük között, mely barátsággá, szeretetté alakult, bár a lány félénksége miatt nem volt a házasság feszültségmentes.
Amikor 1811. március 20-án fiuknak, a szintén Napóleonnak elnevezett „Sasfiókának” életet adott, a császár azt mondta, inkább nem akar több gyereket, csak ne lássa feleségét szenvedni.
A szüléskor segédkező orvosoknak azt mondta, ha komplikáció merülne fel, akkor az anyát mentsék, ne a gyereket. A kezdetben félénk Mária Lujza francia császárnét a franciák is megkedvelték, rengeteget jótékonykodott, béke volt a két birodalom között. Ám a boldogság csak pár évig tartott.
Forrás: De Agostini Editorial
Ugyanis az 1812-ben kitört hatodik koalíció háborúja miatt Napóleon hatalma egyik napról a másikra megreccsent, Franciaország és Ausztria között újra fontvonal húzódott. A hadvezért elhagyta szerencséje, így a vesztes csaták után kénytelen volt 1814. április 11-én lemondani a császári címről, ahonnan Elba, majd száz napos visszatérése után Szent Heléna szigetére száműzték. De mi történt mindeközben feleségével?
Élet Napóleon után – Mária Lujza, a rátermett pármai hercegnő
Mária Lujza már nem az a naiv főhercegnő volt, aki pár évvel korábban megérkezett Franciaországba. A még mindig csak 23 éves császárné kénytelen volt fiával visszatérni a bécsi udvarba, ahol kiharcolta magának Párma hercegnőjének rangját, melyen később saját jogán uralkodott, méghozzá sikeresen. Fiát, a címzetes II. Napóleont 21 éves korában bekövetkezett haláláig túszként látták vendégül Bécsben.
Ádám Albert neippergi gróf képében még a szerelem is rátalált, akinek később három további gyereket szült, amikor papíron még Napóleon felesége volt.
Kapcsolatuk híre nem kis megrökönyödést váltott ki Franciaországban és Ausztriában, ám ez nem akadályozta meg, hogy még első férje halálának évében egybekeljenek. Mária Lujza 1835-ben, pár évvel Neipperg grófjának halála után harmadjára is férjhez ment főkamarásához.
1847-es halálát követően Mária Lujza francia császárnét végül szülőhazájában, a császári kriptában helyezték örök nyugalomra.
