Így teszi tönkre a szülő a sportoló gyerek örömét: pszichológus mondta ki az igazságot
2025.10.29.
A sportoló gyerekek szüleinek élete nem könnyű, hiszen ez hatalmas elköteleződés, miközben arra is figyelniük kell, hogy ne folyjanak bele túlságosan. Amikor egy ilyen szülő megnyilvánul, akkor tudnia kell, hogy az általa támasztott szülői elvárások hatással vannak a sportoló gyermekre is.
Az utánpótlásedzők a felelősek azért, hogy a gyerekek jó élményeket szerezzenek a pályán, miközben a képességeiket is fejlesztik. Igen ám, de néha ez a feladat nehezebb, mint azt bárki gondolná. Hogy ki miatt? A szülők miatt! A szülők ugyanis nem mindig kezelik jól a gyermekük sportolói mivoltát, sokszor túlságosan is áthatja őket a versenyszellem, vagy irreállis szülői elvárásokat támasztanak a gyerekek felé.
Forrás: E+
Így rontják el a szülői elvárások a gyerekek sportolását
A nyomulós és a kiabáló szülők jelentik a legnagyobb problémát a gyerekek sportolásakor – írja a The Guardian sportpszichológusokra hivatkozva. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a szülői nyomás és a különböző szülői elvárások ártanak a gyerekek mentális egészségének – és nem utolsó sorban tönkreteszik a versenysport légkörét is.
Angliában már odáig fajultak a sportszülőkkel kapcsolatos problémák, hogy több londoni általános iskola is kitiltotta a szülőket a sporteseményekről, mert egyre többen szidták a bírókat és gyerekeket sem kímélték. A beszámolók szerint a szülők túlságosan akarják a győzelmet, és csak a teljesítményre fókuszálnak, ezzel elvéve a gyerekek örömét a játéktól. Stephen Smith, a Brit Pszichológiai Társaság sport- és testmozgáspszichológiai részlegének elnöke szerint:
Ez a legnagyobb probléma a versenysportágakban. A szülői agresszió az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltött, de eddig mindenki szemet hunyt felette – most próbáljuk visszazárni a szellemet a palackba.
Smith szerint a szülői bekiabálások és utasítások megbénítják a gyerekeket, és ha azt látják, hogy a szüleik őket, vagy másokat kritizálnak, az súlyosan rombolja a gyerekek önbizalmát. A szakértő szerint a szülők szerepvállalása a sportban elegendő, ha kimerül a szeretetteljes, pozitív kommunikációban. Ez önbizalmat ad a sportoló gyermeknek és egyben támogató hátteret nyújt számára. Ezzel szemben az erőszakos, túlzottan kritikus szülői magatartás szorongást eredményezhet, ami állandó megfelelési kényszert okoz.
Így gondolja a pszichológus
Lapunk felkereste Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, hogy fejtse ki a véleményét a negatív sportszülői magatartással kapcsolatban. A szakember megerősítette, hogy a szülők befolyásoló szerepe igen nagy, pláne, ha a sportoló gyermekre kivetítik a saját szorongásukat.
„Pszichológiai szempontból mindig fontos megérteni a viselkedések hátterét. A hangosan utasító, irányító vagy kritizáló szülő magatartása gyakran nem rosszindulatból, hanem saját szorongásának csökkentése érdekében történik. A túlzottan irányító szülő ebben az esetben saját kontrolligényét és bizonytalanságát vetíti ki a gyermekére. Ilyenkor a sportoló gyermek kettős nyomás alá kerül: egyszerre próbál megfelelni a szülőnek és az edzőnek. Ez a helyzet hosszú távon komoly pszichés terhet jelent: a folyamatos elvárások és utasítások miatt a gyermek elveszíti a játék örömét, és a sportot a megfelelési kényszerrel kapcsolja össze.
A gyerek attól fél, hogy mit szól majd a szülő egy hibához, ezért a fókusz a fejlődésről és az élményről az elvárásoknak való megfelelésre helyeződik.
Ha a sportoló nem saját örömére, hanem a szülői reakciótól való félelemből teljesít, idővel teljesítményszorongás alakul ki nála. Ebben az esetben a szeretet és az elfogadás érzése feltételekhez kötődik: »akkor vagyok szerethető, ha jól teljesítek«. Ezért kulcsfontosságú, hogy az edző felismerje és kezelje ezt a helyzetet, különben a gyerek teljesítményszorongása csak fokozódik. A szülőnek meg kell maradnia a támogató, biztató szerepben, nem edzőként, hanem szurkolóként. Az ő feladata, hogy érzelmi biztonságot adjon, ne pedig teljesítménykényszert.”
