Az igazán jó apák durván játszanak a gyerekeikkel − Így véli egy evolúciós antropológus

Ha azt hiszed, a jó apaság kimerül a közös bringázásban és focizásban, akkor ideje újragondolnod a gyereknevelést. Az igazi, evolúciósan megalapozott apai szeretet ugyanis egészen másban kell, hogy megnyilvánuljon. Legalábbis egy antropológus professzor szerint, aki hosszú évek óta azt kutatja, miként formálja a gyerekeket az apa jelenléte. 

Az apa kockázatos és kihívásokkal teli játékokat játszik

Dr. Anna Meechan evolúciós antropológus azt állítja, hogy az igazán jó apa a közös, kissé durva játékokkal teheti a legtöbbet a gyermekéért. A játékos birkózás, csiklandozás, dobálás és párnacsata ugyanis nemcsak hangos kacajokkal tölti meg a családi fészket, de idegrendszeri fejlődést, érzelmi biztonságot és társas rugalmasságot is visz a gyerek életébe. A professzor az emberi szeretet neurobiológiáját kutatva rájött, hogy az apák jelenléte elengedhetetlen a gyermek egészséges fejlődéséhez. Azok a gyerekek ugyanis, akiknek a nevelésében aktívan részt vesz az apa, nagyobb eséllyel válnak mentálisan stabil és sikeres felnőttekké. 

Mi az apatitok? 

Az apák egy-egy durvábbnak minősített játék során ösztönösen érzik a határokat, ennek köszönhetően pedig a közös szórakozás során tanítják meg a gyerekeknek a kockázatvállalást, a stresszkezelést, a versengést, és azt, hogy miként kell a vereséget követően újra felállni. A birkózás és a csikiparti így nem pusztán időtöltés, hanem kapcsolódás és nevelés. 

Sokféle jó apa van, de a modern szülők többsége gyakran úgy érzi, csak akkor lehet igazán jó szülő, ha mindenre képes – altatni, pelenkázni, etetni –, pedig evolúciós értelemben az apáknak más szerepet szánt a természet. Dr. Anna Meechan úgy véli, sok férfi az apaságot abban keresi, hogy egy kicsit anyává válik, miközben az is elég, ha rendszeresen és aktívan jelen vannak a gyerekeik életében, és a számukra komfortos kapcsolódást választják. Hiszen mind tudjuk, hogy az apák nagyobb eséllyel tudnak hitelesek maradni egy közös „dobálós” játék során, mint a babázás vagy autótologatás közben.

Fontos azonban különbséget tenni az agresszív és a kedvesen durva játékok között. Apaként figyelj a gyermeked jelzéseire, és még a határ átlépése előtt hagyd abba a csikizést vagy birkózást. Az ilyen játékok ugyanis könnyen hatalmi játszmává változhatnak, amely során az egyik, erősebb fél kontrollálni kezdi a másikat. Ez pedig már nem a játékos nevelésről, inkább a hatalomról szól.

Mi a tanulság? A jó apa nem az, aki gyermekét mindig a hátára véve úszik át a túlpartra, hanem az, aki megtanítja, hogyan építsen csónakot, és miként keljen át biztonságosan a folyón. Ha legközelebb felteszed magadnak az a kérdést, „hogyan legyek jó apa?”, csak jusson eszedbe, hogy egy közösen nevetős csiklandozással mennyi mindent tanítasz a gyermekednek.