Szorongással küzd a gyerek? A szakértő elárulja, hogyan segíts neki úgy, hogy közben ne árts
2025.11.16.
Amikor gyermekünk aggódik valami miatt, magától értetődő, hogy segíteni akarunk neki. Bármit megtennénk, hogy jobban érezze magát, de szakemberek szerint, bármekkora is a kísértés, a szülőnek egy dolgot soha nem szabad megtennie, ha szorongással küzd a gyereke, mert többet árt vele, mint amennyit használ.
A világ tele van kihívásokkal, akadályokkal, amelyek szorongással töltik el az embert, és ebben a gyerekek éppoly érintettek, mint a felnőttek. Amikor azt veszed észre, hogy az utódod görcsöl valamin, bármire képes lennél, hogy enyhítsd a fájdalmát. Pszichológusok rámutattak azonban valamire, amit a gyerek érdekében mindenképpen el kell kerülnöd.
Forrás: Getty Images
Szorongással küzd a gyerek? Ezt az egy dolgot ne tedd
Valamennyi szülő számára szívszorító látni, hogy gyereke szorong valami miatt, így késztetést érez az azonnali közbeavatkozásra, a probléma mihamarabbi megszüntetésére. Csakhogy épp ez az, amivel többet árthat a csemetének, mint amennyit használ, hiszen a szorongás teljesen természetes emberi érzelem.
Amennyiben a szülő beavatkozik és megszünteti a szorongás okát, valójában aláaknázza a gyerek önbizalmát és ellenálló képességét, így később a legkisebb probléma esetén is menekülőre fogja majd.
Bármekkora is a késztetés, jó, ha tudod, hogy ezzel a lépéssel a legnagyobb jóindulattal, de akadályozod, hogy a gyerek felismerje, megértse az érzelmeit, ami elengedhetetlen a problémák feldolgozásához, de a problémamegoldó készségének fejlődését is megtorpedózza. Arra buzdítod a fejlődő személyiséget, hogy futamodjon meg a problémáktól, ne nézzen velük szembe, ami felnőttkorban is súlyos problémák forrása lehet: nehezen küzd majd meg a kudarccal, kihívásokkal. Ne legyél hát helikopter szülő!
Mit tehetsz, ha a szorongás tüneteit tapasztalod a gyereken?
Az sem túl célravezető, ha nem foglalkozol a meglévő gonddal, ugyanis a sötét gondolatok elharapódzhatnak. Hogyha azt látod, hogy a porontyod görcsöl valamin, közbeavatkozás helyett a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy meghallgatod és segíted megnevezni érzelmeit.
Ismerd el, hogy az érzelmei valósak, joga van hozzájuk — így biztosíthatod afelől, hogy mellette állsz, támogatod, meghallgatod a problémáit.
Azzal, hogy törődsz vele, már rengeteget tettél a pszichés egészsége érdekében, ahogy az is jó módszer lehet, ha megkéred, mutassa meg a szorongás testi tüneteit magán. Ezek segítenek feltérképezni az érzelmeket: az állkapocsban érzett görcs például haragot, a szívben érett feszültség pedig szomorúságot jelenthet.
Vannak helyzetek, amikor viszont be kell avatkozni! Ezek azok az esetek, amikor a probléma egészségügyi jellegű, a szorongás tárgya nem a gyerek életkorának megfelelő vagy a biztonságát érinti.
Mit mond a szakértő a gyerek szorongásának hatékony kezeléséről?
A témában kikértük dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus véleményét, aki csak megerősítette a fent leírtakat, néhány értékes kiegészítéssel. Szakmai meglátása szerint, amikor a gyerek kihívással áll szemben, a szülő feladata az egyensúly megtalálása: Mi az amit nekem kell tenni, hogy a gyerek megbirkózzon a problémával?
Mindig annyit kell segíteni, hogy abban biztosak legyünk, hogy a gyerek önmaga, azzal a segítséggel, amit kap, a feladatot meg tudja csinálni.
dr. Makai Gábor erre a cipőfűző megkötését hozta fel példának: ne kössük be helyette, de ha még önállóan nem megy neki, annyit megtehetünk, hogy odatesszük az ujjunkat a fűzőre. Ha a szülő ott van, a háttérből figyel és szükség esetén beavatkozik, a gyerek megtanulhatja előhívni a megoldó stratégiáit.
Ha viszont a szülő többet tesz, mint amennyit kéne, elülteti a fejében, hogy ő kevés a kihívások megoldásához, önbizalomhiányos, kihívásoktól rettegő felnőtt lesz, aki mindig kevésnek érzi magát.
A feszültség, a stressz nem egy betegség, hanem arra szolgál, hogy megálljunk, újratervezzünk.
A klinikai szakpszichológus véleménye szerint ezzel a szülő-gyerek kapcsolatban természetesen bekövetkező leválást is akadályozzuk, ami kulcsfontosságú az önállósodásban, ráadásul kettejük között egészségtelen függőségi viszony alakul ki.
A gyereknevelésnek nem az a lényege tehát, hogy a szülő mindentől megóvja az utódját, hanem, hogy felvértezze a felnőtt élethez szükséges képességekkel.
