Néhány állatfaj esetében a hím a nőstényt messze felülmúlva segíti az utódokat, sőt vannak olyan állatok, amelyek még az emberi édesapákat is inspirálhatják. Íme az állatvilág legjobb apukái!

Forrás: Getty Images
- Az állatvilágban vannak olyan hímek, amelyek igazán jó apukák.
- Ezek a szülők rácáfolnak az apákat érintő sztereotípiákra.
- Még az embereknek is van mit eltanulni tőlük!
Ők az állatvilág legjobb apukái
Az állatvilágból is számos példa van arra, hogy az apai törődés megnyilvánulása legkevésbé sem tekinthető ritkaságnak. Néhány állatfaj egyenesen példát mutathat az emberi szülőknek arról – ez esetben elsősorban az édesapáknak –, hogyan lehet jó apának lenni. A szülőség az állatvilágban sokszor nehézségekkel teli, azonban vannak olyan fajok, amelyek magukkal nem törődve istápolják kicsinyeiket. Mutatjuk, melyek ezek!
Császárpingvin
A madarak közül a császárpingvint érdemes először kiemelni, amely ténylegesen az állatvilág legjobb apukái közé tartozik. Ennél a fajnál az apák foglalkoznak a gyerekneveléssel: ők költik ki a tojásokat, miközben a nőstény pingvinek feladata a táplálékszerzés. A hímek összesen több mint két hónapot töltenek a lábuk közt cipelt tojások kikeltésével, miközben el kell viselniük a kegyetlen antarktiszi tél viszontagságait is. Ennek érdekében sokszor összebújnak a többi hímmel, hogy a lehető legkevesebb hőt és energiát veszítsék. A császárpingvin apáknak ráadásul arra is figyelniük kell, hogy még véletlenül se tegyenek hirtelen mozdulatokat, különben a fióka elpusztul. Az apa mindeközben nem eszik semmit, a zsírtartalékaira támaszkodva tartja melegen a tojást.

Jasszána
A jasszána egy roppant különleges madár, amely leginkább arról híres, hogy a tündérrózsákon egyensúlyozással képes vízen járni. Azt viszont kevesen tudják, hogy a hím jasszána valóságos mintaapa: miután a nőstény lerakja a tojásokat tulajdonképpen ráhárul az összes nevelési feladat. Az anya ugyanis a tojásrakás után azonnal elhagyja a fészkét, hogy újabb hímekkel tölthesse az idejét. Eközben az apa otthon marad, és őrző szemekkel figyeli az utódok kikelését és fejlődését. Az apák ráadásul megbocsátók is: a nőstény jasszánák ugyanis gyakran visszatérnek korábbi fészkükbe, hogy összetörjék a tojásokat, amelyeket a jasszána apák életük árán is védelmeznek. Ha a nőstény felhagy a viselkedésével, akkor a hímek általában visszafogadják őket a fészekbe – ez ám a lovagiasság!
Csikóhal
A csikóhal nem kisebb feladatot vállal magára, minthogy kihordja az utódokat a nőstény helyett. Bizony: a csikóhalaknál nem a nőstény, hanem a hím hordja ki a kicsiket: a petéket a farka tövében található zacskóban hordozza és költi ki. Ezek után mindenki döntse el, hogy elnézhető-e a szülőknek, hogy az egyszerre kikelő, közel 50 utódot a születés után már nem gondozzák tovább. Mindenesetre ezek az apró tengeri élőlények monogámiában élnek párjukkal. A párkapcsolatukat hosszas udvarlás előzi meg, ami után nem keresnek újra párt.

Forrás: Getty Images
Ranitomeya imitator béka
A Ranitomeya imitator békák, vagyis imitáló nyílméregbékák hímjei már a fogantatástól kiveszik a részüket a szülőségből: a még ki nem kelt peték körül legyeskednek, hogy biztosan ne érhesse őket semmi bántódás. Amikor pedig kikelnek a kis ebihalak, azonnal akcióba is lendül az apuka: keres egy alkalmas tócsát, amelybe egyenként elszállítja a hátán az utódait. Az ezt követő időszakban az apa folyamatosan ellenőrzi, hogy nem szenvednek-e hiányt valamiben a kicsinyei. Ha pedig azzal szembesül, hogy az ebihalak lakóhelyéül szolgáló tócsa kiszáradt vagy veszélyessé válna, akkor keres a csemetéknek egy másik, jobb helyet. Ide aztán ismét egyesével viszi el utódait a hátán. Egy kutatás azt is megerősítette, hogy a Ranitomeya imitator békák monogámok. A párok életük végéig kitartanak egymás mellett, és közösen gondozzák az ebihalakat azokban az apró vízterekben, amelyek a trópusi növények leveleinek tövénél gyűlnek össze.
Arowana
Az úgynevezett szájköltő hal hímje az egyik legjobb apuka a vízi világban: ő felel a fészeképítésért, és nagyon vehemensen védelmezi a kikelt ikrákat. Egyes fajtái utódok százait hordják a szájukban, és ha olykor ki is engedik a kicsiket a nyílt vízre, akkor is árgus szemekkel figyelik őket, hogyha netán egy ragadozó közeledne, akkor azonnal visszaszippantsák a lurkókat.
Ezek is érdekelhetnek az állatvilággal kapcsolatban:


