Nyegle vagy hűvös? - Így választunk pasit!

A társkereséssel töltött évek alatt már megszokhattuk, hogy válogatósak vagyunk. Mi ritkán tudatosítjuk a dolgot, a rokonaink, élcelődő barátaink azonban annál szívesebben hangoztatják, ha mindig ugyanolyan stílusú pasiba sikerül beleesnünk. Az előszeretettel preferált férfitípus persze mindenki számára mást jelent: van, akinek a macsós-atletikus, a nyegle, az alacsony, vagy a kedves mackós, másoknak a hűvösen elutasító férfiak a fixa ideái. Mindegyikünknek van egyfajta képe arról, milyen partnerre vágyik: a stílusunknak megfelelő pasik közelségét keressük, velük randizunk, és ha tehetjük, komolyabb dologba is csak velük megyünk bele. Ha a zsánerünk nem is alkalmas a papás-mamásra, azért mi a házas éveinkben is kitartóan rajongunk ezért a típusért: őket nézzük meg szívesen az utcán, a reklámokban, de a moziban is. Ha hasonlítani lehet, akkor olyan ez az egész, mint amikor valaki már évek óta csak citromfagyit kér a cukrászdában. Tudna mást választani, és talán jól is járna vele, mégsem változtat a bevett rutinon. A többség persze boldogan él vele, a nők kisebb szelete mégis sokat szenved ettől a dacosnak tűnő, "mindig ugyanolyat" kérek stratégiától. Jó kérdés persze, ahelyett, hogy kedvünkre válogatnánk a különböző stílusú férfiak közt, miért vonzódunk ilyen ellenállhatatlanul ugyanazokhoz a típusú pasikhoz. Most a mélyére ástunk a dolognak, csak hogy tisztábban lássuk a helyzetet!

Íme, 4 ok, amiért mindig ugyanolyan férfiakkal próbálkozunk!

1. Mert ez jön be

Sokak számára egyszerűen egy "járt utat a járatlanért el ne hagyj" stratégiáról van szó. Megszerették az adott típust, mert rájöttek, hogy bejön az a bizonyos külső és a hozzá társuló stílus, hogy jó ezekkel a pasikkal lenni, és hogy az ilyen típusú férfiak temperamentuma általában passzol a sajátjukhoz. Ha pedig már bejött párszor ez a választás, akkor nincs vita, adott, hogy egy nagyobb társaságból kit éri meg választani.

3. Hajtjuk az apatípust

A modern kutatások eredményei azt mutatják, párválasztásunkban az ellenkező nemű szülő külső adottságai az iránymutatóak. A velünk szoros érzelmi kapcsolatot ápoló szülő képe ugyanis olyannyira fontos számunkra, hogy a későbbiekben gyakran keresünk hozzá hasonló párt magunknak. Talán elsőre nehezen mondanánk meg róla, egy komolyabb, pl. arcelemzés azonban könnyen kimutathatja a hasonlóságot.

4. Tudattalan késztetések hatása alatt állunk

A jungiánus pszichológia animusnak hívja azt a női tudattalanban élő férfiképet, mely áthatja életünk gyakorlatilag minden aspektusát. Ez a bennünk élő őskép adja a női psziché maszkulin jellegét, és határozottan vezeti a kezünket egy bizonyos pasitípus felé akkor is, ha párválasztásra kerül a sor. Csavar a dologban, hogy az animust elsősorban az apával való kapcsolat formálja.

Szinte mindegyikünkre jellemző, hogy tipizálunk a párkapcsolatainkban. Ha nem is épp ugyanolyat, de hangtónusában, mozdulataiban, magasságában, arcvonásaiban vagy éppen szenvedélybetegségében gyakran választunk hasonló férfiakat. Amíg a dolog működik, és a stratégiánk segítségével boldog életet élhetünk, addig nincs gond ezzel a besorolással. A probléma ott kezdődik, amikor a sokadik kudarc, fájdalmas csalódás és visszautasítás után sem értjük meg, hogy ez a ragaszkodás boldogtalanná tesz minket és negatív irányban befolyásolja életvezetésünket. Fokozottan igaz ez azokra a helyzetekre, amikor sorozatosan elutasító, szenvedélybeteg, vagy agresszív, erőszakos partnerekbe botlunk. Kilépni a megszokott mókuskerékből nehéz, ugyanakkor sok esetben szó szerint létfontosságú lehet. Ebben az esetben súlyozott szerep jut a szakértői segítségnek, amivel nemcsak a probléma válik korrigálhatóvá, de egyúttal lehetőséget is nyújthat számunkra egy boldogabb élethez.