Amikor a vásárlás rémálom - a nő, aki allergiás a pénzre

Ráadásul annak ellenére, hogy diagnosztizálták nála az allergiát, az akár 24 óráig is tartó hatása ellen semmit sem lehet tenni. A bizarr rendellenesség következtében Emma arra kényszerült, hogy vásárláskor teljes mértékben bankkártyájára támaszkodjon. Emma szerint több olyan dolog van, amit allergiája miatt nem használhat, mint amit szabad használnia. Sőt, sajnos egyre-másra derül ki újabb dolgokról, hogy nikkelt tartalmaznak. Érmék, gombok, ékszerek, cipzár - a lista szinte végtelen. A vásárlás valóságos rémálom számára.

Nemrég rájött, hogy ha körömlakkal keni be a tárgyakat, az valamennyire korlátozza az erős bőrreakciót. Persze nem jó ötlet bekenni a pénzeket, de legalább felveheti azt a drága farmernadrágot, amit az allergia miatt korábban félre kellett tennie. A legnagyobb gondot a rézpénzek okozzák. Ha hosszabb ideig érintkeznek a tenyerével, rettenetesen viszketni kezd a bőre, és az irritáció egész nap megmarad. Amikor sorban áll a pénztárnál, kivárja az utolsó pillanatot, és csak akkor adja át a pénzt, nem tartogatja a markában az érméket. Szerencsére manapság már szinte mindenütt lehet kártyával fizetni, így majdnem mindenhol tud vásárolni fémpénz nélkül.

Emma betegsége kilencéves korában jelentkezett először, amikor egy olcsó aranyszínű nyakláncot kapott ajándékba a nagynénjétől. Miután felvette az ékszert, csalánkiütések jelentek meg a bőrén. Kamaszkorában aztán észrevette, hogy ha hosszú ideig tart a kezében pénzérméket, ugyanez a reakció történik a tenyerével is. Ilyenkor csalánkiütések jelentek meg a bőrén, ami 24 óráig nem is múlt el. Lassanként kiderült, hogy semmit sem tehet bizarr betegsége ellen, csupán azt, hogy igyekszik elkerülni a nikkel tartalmú tárgyakat. Emma egyébként lisztérzékenységben is szenved, és egy olyan éttermet üzemeltet, amely kifejezetten gluténmentes ételek készítésére szakosodott.

Nagy-Britanniában a fémet tartalmazó tárgyak mennyiségének emelkedése miatt egyre gyakoribb a nikkelallergia, bár a súlyos esetek még mindig ritkák. A betegek csupán annyit tehetnek, hogy elkerülik a nikkelt, és a reakció jelentkezése esetén antihisztaminokkal próbálják enyhíteni a tüneteket.