Aki kurvának öltözik, megérdemli a sorsát? - A szexuális erőszak mítoszai

Kassai Etelka

2014.09.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Valóban igaz, hogy aki úgy öltözik, viselkedik, mint aki mindenre kapható, azt "jogosan" kapják el egy menetre? A Life.hu - szakértője, Deáki Tímea párterapeuta segítségével - a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok és előítéletek nyomába eredt.

A Fonyódligeten, az ELTE gólyatáborában megerőszakolt lány esete nyomán magasra csaptak az indulatok. A Life.hu megdöbbenésére azonban a felelősök keresése mentén kialakult virtuális véleménycsaták során a bántalmazott (összevert és megerőszakolt lány) is a „bűnösök padjára” került. Jó néhány kommentelő ugyanis nem az áldozatot látta, látja a lányban, hanem a felelőtlen csábítót, aki „megérdemli a sorsát”.

Sokan azonban nem így értékelik az esetet, és mi magunk is messzemenően szeretnénk kiállni a megerőszakolt lány mellett, függetlenül attól, hogy a megerőszakolása idején mit viselt, ivott-e alkoholt, jószántából közeledett-e az erőszaktevő felé, továbbá makacsul kitartunk amellett is, hogy a bántalmazás szempontjából fikarcnyit sem számít feltételezett szexuális kapcsolatainak a száma, tapasztaltsága vagy éppen tapasztalatlansága. A lány, akinek (szerencsére) a nevét sem ismeri a köz (se a média) egyértelműen áldozat, aki tiszteletet, megértést, vigaszt és professzionális segítséget érdemel kioktatás, megalázás, gúny és számonkérés helyett.

A szexuális erőszak kultúrája

Egy elmélet szerint, ahol a társadalom kultúrájának a nemi erőszakhoz kötődő aspektusa, a társadalomban uralkodó attitűdök és a gyakorlat elfogadja, megbocsátja, mi több „normalizálja” a nemi erőszakot, ott a nők az erőszakos fenyegetettség folytonos légkörében élnek. Ez a szexista megjegyzések kötelességszerű elfogadásától, a tapogatáson át egészen a nemi erőszak megvalósításáig, elviseléséig és eltitkolásáig terjedhet. A „nemi erőszak kultúrájában” gyakori viselkedésforma az áldozat hibáztatása és ribancnak bélyegzése. (Miért öltözött kurvának? – túl rövid, túl szűk, túl vörös volt a ruha, túl széles a mosoly, túl sok a rúzs, túl kihívó a fejtartás. Rossz helyen volt rossz időben - mi a francot keresett ott? Miért állt szóba vele?) A ribancnak bélyegzés (slut-shaming - a szerk.) erős vonása a szexuális erőszak áldozataival kapcsolatos magatartásnak, nem véletlen, hogy erre ellenválaszként az elmúlt évtizedekben szerte a Földön mozgalom is indult - a SlutWalk, vagyis a ribiséta. Így mondanak a bélyegre nemet a nők.

A nemi erőszak kultúrájával kapcsolatban további ijesztő tapasztalat, hogy más társadalmi tényezőkkel és viselkedésmódokkal összefügg. Több kutatás is igazolta, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok, az áldozat hibáztatása, a szexuális agresszió banalizálása (a férfiak felmentése - a pasik már csak ilyenek, - a farkuk vezeti őket, akkor már nem lehet leállni!) korrelál a rasszizmus, a homofóbia, a társadalmi osztály szerinti diszkrimináció, a vallási intolerancia, valamint a kiszolgáltatott társadalmi rétegekkel (gyerekekkel, idősekkel, fogyatékkal élőkkel) való negatív, elnyomó bánásmóddal. (Forrás a Wikipédia nyomán - Noreen Connell and Cassandra Wilson: Rape - The First Sourcebook for Women - a szerk.)

Mindez nem zárja ki az óvatosságot és a felelősségteljes viselkedést, hiszen ahogy a Life.hu is többször felhívta a figyelmet a partidrogokkal kapcsolatos visszásságokra és a lányok kiszolgáltatottságára a szórakozóhelyeken, minden helyzetben, helyszínen és esemény során érdemes "észnél" lenni és a kiszűrhető veszélyforrásoktól távol maradni, valamint vigyázni önmagunkra és a társakra is. Ugyanakkor ennek elmulasztása vagy az élettapasztalat hiánya nem lehet alapja az áldozat megvádolásának és az elkövető felmentésének.

A fonyódligeti eset újra a nők kiszolgáltatottságára hívja fel a figyelmet, és úgy tűnik, a szexuális erőszakkal kapcsolatos tévhitek és mítoszok a mai napig élnek a mi társadalmunkban is. Természetesen vannak kiegyensúlyozott vélemények, és olyanok is, akik általában a közerkölcsöt hibáztatják.

A Life.hu az általánosan elterjedt tévhitek szerint szemezgetett a gólyatáborban történt erőszakkal kapcsolatos cikkek kommentjeiből, rögvest mellékelve is lapunk szakértőjének sommás véleményét.

Akinek van szexuális tapasztalata, azért nem kár

"Aki erkölcstelen, züllött, lefekszik fűvel-fával, mire számít? Aki nem akarja, mert vigyáz magára, azt nem lehet megdugni!”

"Már amikor én voltam 18, akkor is ritka volt az a lány, aki még szűz volt. Manapság már 15-16 évesen is több szexuális tapasztalattal rendelkeznek a lányok, mint én 20 évesen....”

"Látszik, hogy még nem voltál (gólyatáborban - a szerk.). Aki k*rva, azt ott is megdugják páran, de aki normális azt nem. Nem a pornóból kell kiindulni."

Szakértőnk, Deáki Tímea párterapeuta leszögezi, hogy a szexuális kultúra megismerése pont olyan, mint bármilyen más tanulás. Amíg élünk, tudunk újat kapni, így adni is. Attól, hogy valaki már nem szűzlányként megy el egy gólyatáborba – vagy bárhová -, még nem jelenti azt, hogy bárki számára kapható egy fordulóra. Nem elképzelhetetlen, hogy egy-egy ember közvetlensége, barátságossága esetleg többet feltételez, mint puszta baráti érdeklődést, de ez nem az ő hibája. A nem ugyanis akkor is nem, ha a másik ezt nem akarja meghallani. Van az a pont, amikor le kell állni, akkor is, ha előtte mondjuk benne volt a partner is. S ennek semmi, de semmi köze a korábbi szexuális tapasztalataihoz. A döntést egyszerűen nem vehetjük el egymástól semmilyen körülmények között, és nemet mondani igenis minden ember alanyi joga.

Aki alkoholt fogyasztott, azért nem kár

„Az éjszakát, a bulikat ellepte a drog, a fiatalok nagy része tán nincs is magánál.”

„Majd amikor a lányok, mert messzemenőkig nem beszélhetünk nőkről, hölgyekről nem úgy viselkednek, mint a hivatásos lányok, akkor nem történik meg olyan könnyen az erőszak. Kíváncsi lennék, mennyire kellett erőszakoskodni vele. Valószínű nem volt holtrészeg és nem is drogozott.
Gondolom, a ruházata is hagyott kivetnivalót maga után.
Szégyen, ahogy a mai lányok viselkednek.
Bár ha azt nézzük, hogy a mai világban az ötvenéves nők úgy viselkednek és próbálnak öltözni, mint a húszévesek, mert nem bírják elviselni, hogy elmúlt az az idő, addig normális értékrenddel nem fog egy lány se rendelkezni, mivel normális példa nem lesz előttük."

"Ha egy lány, egy gólyatáborban, fullpiásan ágyba bújik mindenkivel, majd később ezt megbánva feljelenti partnereit, az nem erőszak, hanem erkölcstelenség."

Szakértőnk véleménye szerint azonban ha egy nő alkoholos befolyásoltság alatt egy kicsit merészebben kommunikál, se lehet indok az erőszakra. Ezeken a bulikon nem ritka a harsány jókedv s az azzal járó felszabadító érzést. Mégis: ez még vajmi kevés indok arra, hogy kihasználva a helyzetet leteperjük a másikat. Az erőszaktevő ezzel a könnyebb utat választja, ugyanis habitusából adódóan azokat is megtámadná, akik egyáltalán nem ittak, csak ott lehet, hogy többet kellene „melóznia”. Vajon a közvélemény akkor is ilyen előítéletekkel ontaná magából a negatív kritikát az áldozat felé, ha egy férfi lenne a dolog elszenvedője?

Aki kurvának öltözött, azért nem kár

"Úgy öltöznek egy bulira, mint az utcalányok. Isznak, mint egy kefekötő, és részegen versengenek, ki tud több pasit felszedni. Nem védem a férfiakat. De kérdem én, egy 18 éves lány viselkedhet úgy, mint egy kurva? Cserébe mit vár el? Virágot és vacsit? Lehet itt rám is sárt dobálni. Nekem is lányom van. Igyekszem úgy nevelni, hogy legyen tartása. Ne vedeljen, ne szexeljen minden jöttmenttel. Mert ez ugye nagy divat. Lányok, nézzetek tükörbe. Őszintén..."

"Vessetek meg, de szerintem az öltözködés igenis része lehet annak, hogy ki lehet áldozat. Nyilván nem mentség az erőszakoló számára, de ha csökkenteni akarom az erőszak esélyét, akkor annak megfelelően öltözködöm.”

Nem csak ma, száz évvel ezelőtt is úgy volt, hogy az emberek tartozni akartak a közösséghez és nem kilógni onnan - hívja fel a figyelmet szakértőnk, Deáki Tímea. A mai öltözködési kultúrába sokkal több dolog belefér, mint korábban, s legtöbb esetben ennek inkább örülnek a férfiak. Beszédes, hogy ugyanazt a dicsérendő képet milyen hamar az áldozat ellen fordítják, ha baj van. Mindeközben elfeledkeznek arról, hogy nem a ruhán és a kinézeten múlik egy erőszak. Az erre hajlamos személyt nem feltétlen egy kilátszó bugyi hozza lázba, sokkal inkább a fölényből adódó hatalom érzése. Vagyis szinte mindegy, hogy mit hord egy nő, ha az erőszakoló elszánta magát. Takarózni ezzel viszont nagyon jól tud a végén, s úgy tűnik, hogy ennek sokan be is dőlnek…

Aki bulizik, azért nem kár

"A gólyatábor egy nagy kupleráj. Dugnak, mint a tasmán ördögök.
Erkölcstelen, züllött banda."

"Mire számított a kis szende, ha odament, babazsúrra?"

"Gólyatáborban nemi erőszak - elképzelhetetlen. Inkább elvadult kefélés váratlanul."

Szakértőnk érdekes megfigyelésként értékeli, hogy a legtöbben egyből a lányt állítják be vétkesnek, s tulajdonképpen ezzel egy erőszaktevő mellé állnak. Ennek is van oka. Elsősorban arról van itt szó, hogy a kommentelők nagyrésze az ilyen kijelentésekkel tudja feloldani magában azt az érzést, hogy ő is egy ember a sok közül. A legtöbben sebezhetetlennek érzik magukat. Milyen sokszor hallani, hogy: velem ez soha nem történne meg. Ez egy védekező mechanizmus, ami egyeseknél olyan mértékű, hogy a tények ismerete nélkül is képesek határozott véleményt alkotni, s elítélni a vétlent. Teszik ezt azért is, mert a halandóságtól való félelem okán úgy vélik, hogy a gyengeség a bajok forrása. Aki gyenge, az elhullik, mint az állatvilágban. Vagyis, aki gyenge és megerőszakolható, az nem ő, hiszen ő erős. Hogy ezt megerősítse magában, az áldozatot ítéli el, s ezzel önnön nagyságát erősíti meg.

A cikk írása közben, éjfél körül hívott fel az egyik újságíró kolléganőnk, aki egy éjszakába nyúló eseményen vett részt. Egyedül indult haza, szeretett volna hazagyalogolni, mert végre szép idő volt, az ég tiszta, langyos az éjjeli levegő. Nem félt, hisz emberek jártak az utcán. Pár perces tempós gyaloglás után azonban érezte, hogy egy kéz váratlanul és vadul belemarkol a fenekébe - egy kerékpárral a háta mögé került férfi markolta meg, valódi tiltakozásra se idő, se mód nem volt. Csak egy üvöltésre, mert a kolléganőnk üvöltött, ösztönből, dühösen és rémülten. És menekült, vissza, egy térre, ahol még több ember vette körül. Taxit hívott, és engem, hogy elmesélje: hosszú ujjú felsőben, lógós fenekű fiúnadrágban, lapos talpú cipőben gyalogolt. És nem volt rúzs a száján.