Müller Péter: "Önmagát eláruló embernek nem szabad magunkat odaadni"

A két érték csakis együtt érvényes! Önmagában, minősítés nélkül az odaadás értéktelen, ne feledd!
A hitványnak, az aljasnak, a sötétnek, a lefelé húzónak, az önmagát eláruló embernek nem szabad magunkat odaadni. Soha.

Az igazi női odaadásban hatalmas erő van. Világteremtő, világmegtartó erő! De sajnos az ostoba odaadásban is, mely táplálja a rosszat, az aljasat, a világban lévő sötétséget. És nagyobb bajt tud csinálni néha, mint az önzés. Egy érett lelkű nő még a testét sem adja oda bárkinek. A lelkéről nem is szólva. Az odaadásnak csakis akkor van értelme, ha az növeli önmagunk és mások értékét. Ha "felfelé" történik. Ha az élet gazdagodik általa. És megmenekül... És megszépül. És megnemesedik... Ő is... Én is...

Az odaadó női szeretet legfőbb kérdése: "Kinek adom oda magam... És minek?” Bölcsesség nélkül minden tett értéktelen! Ezt ne feledd! Sőt, káros és veszedelmes. Az odaadás főképp.

Az igazi szeretetben együtt működik a szív érzése az értelem tisztánlátásával. Ne haragudj, hogy erről ilyen komolyan írok, de sok nővel találkoztam, akik a szolgalelkűséget összetévesztették az odaadással. És odaadták magukat a "szeretem, akármilyen vacak" nevében, bármilyen méltatlan embernek. Az érzelmi kiszolgáltatottság nem szeretet.

Az függés és gyengeség. Az nem szeretet, ha odaadó vagyok valaki olyannak, akiről tudom, hogy nem a jót szolgálja. Se bennem, sem magában, sem a világban. Nemcsak az eszed lehet szívtelen - de a szíved is lehet esztelen. Vigyázz!