Ha nem eszel belőle, nem is szeretsz! - Így csapja szét a család a diétádat

A megkezdett diéta akkor működik jól, ha nem csak elszigetelt helyzetekben, a mindennapi életben tartható be, de az ünnepi, családi eseményekbe is beilleszthető, legyen az születésnap, a nagyi névnapja, vagy a tesó gyerekének a keresztelője.

"Na, ugye, tudtam, hogy erre a sütire nem tud majd nemet mondani"

Sokszor írtuk már, hogy a teljes életmódváltáshoz fontos a család, a barátok támogatása. Lényeges, hogy vegyék komolyan a döntésünket, és akkor is tartsák tiszteletben azt, ha idegennek, betarthatatlannak, túlzónak érzik, ha ugyanazt ők maguk soha nem vállalnák be. Sokszor még csak nem is tudatos a környezet ellenállása, csak rutinból kínálnak újra meg újra, máskor van a kínálás mögött némi kárörvendő tudatosság és összekacsintás: "Na, ugye, tudtam, hogy erre a sütire nem tud majd nemet mondani".

Nincsenek illúzióink, tudjuk, mennyire nehéz kimondani azt a bizonyos nemet, főleg úgy, hogy a felkínált falatokat (nevezhetjük traktálásnak) egy kis érzelmi zsarolással is fűszerezi a nagyi, az anyós vagy a testvér. Mintha a szeretet és az elfogadás fokmérője lenne az, hogy végül engedünk és merítünk a pörköltből, vagy az utolsó darabig elfogyasztjuk a porcukros csodákat. Más esetben egyhangúan kijelentik, hogy gizdák vagyunk már most is - esetleg pont így vagyunk tökéletesek, ilyen kis husisan, ezt imádta mindig a család. A dundi kis formánkat.

Ünneprontás? Különcködés?

Valószínűleg ezekben a helyzetekben (ahogy szinte az élet minden területén) az őszinte kommunikáció segíthet. Amikor kedvesen megosztjuk családtagjainkkal céljainkat, elmondjuk nekik, hogy nemcsak a külsőnk miatt vágtunk bele a fogyókúrába, de azért is, mert szeretnénk megelőzni azokat az egészségügyi problémákat, amelyek, nos lehet, hogy éppen családi szinten már jelen vannak. Lehet ezt úgy "tálalni", hogy ne sértődjenek meg, és ne vegye egyetlen elhízott családtag se célzásnak. Ha mégis, akkor valószínűleg csak az igazság fáj az illetőnek. Elmondhatjuk azt is, hogy gyerekkorunk kedvenc és meghatározó íze volt ez vagy az a süti, cukros gyümlcsbefőtt, vagy a liszttel rántott, babérleveles krumpifőzelék, és a nosztalgia kedvéért egy falatot eszünk is belőle, de ennél többet ne várjanak. És ne is nézzenek különcnek, ünneprontónak ezért. Fontos, hogy mindezt valóban kedvesen hozzuk a többiek tudomására, de ennél is fontosabb a határozottság, hiszen a csoportnyomás nagyon erős tud lenni, és ha túl sokan, túl hangosan akarnak valamit lenyomni a torkunkon, jellemzően engedünk. Tudatossággal azonban ez is kiküszöbölhető.

Egyezkedjünk a konyhafőnökkel

Kicsivel könnyebb a helyzet, ha a családi esemény nem a nagyi vidéki házánál, hanem egy étteremben zajlik. Ott ugyanis - akár előre - fel tudjuk venni az étteremmel a kapcsolatot, és tudunk "tárgyalni" velük. Még akkor is, ha egyébként egyeztetett menüről van szó, a legtöbb helyen nyitottak arra, hogy egyéni ízlés szerinti kívánságokat is teljesítsenek. Rántott hús helyett kérhetünk olaj nélkül grillezett húst, krumplipüré helyett salátát, és desszertnek valamilyen idénygyümölcsöt. Lehet, hogy tátva marad a család szája, amikor nekünk "másként" tálalják az azonos alapanyagból készített fogásokat, de egy étteremben valószínűleg hamarabb túllépnek rajta, mint a családi asztalnál.

-