Müller Péter: "Kell a szeretet!"

Ravaszul van ez kitalálva. Az önző, egocentrikus ember, aki mindenki ellen él, legszívesebben egyedül csinálna mindent, önmagának, a saját örömére, a maga hasznára. De ez nem megy sokáig. Nem volt a teremtésben szomorúbb látvány, mint amikor még csak egyetlen ember élt az Édenkertben, Ádám. Ránézett az Isten, és azt mondta: – Nem jó az embernek egyedül! – Nagyon szánalmas lehetett, szegény. Szerintem didergett a félelemtől. Azóta anya nélkül nem tudunk megszületni. Nem a megtermékenyülésre gondolok, mert az is kettős játszma, hanem magára a méhen belüli együttélésre egy másik lénnyel, és az utána következő, kölcsönös odaadottságra.

Levegő nélkül kb. 2-3 percet bírunk ki. Szeretet nélkül valamivel többet, de az már nem élet. A postás még hozza a levelet, a számláidat befizetheted, de már egy házat nem építhetsz egyedül, és semmit sem csinálhatsz önmagad, egyedül. A hajótörött Robinson megpróbált egyedül élni egy sivár szigeten, de ott sem akkor menekült meg, amikor a hullámok partra vetették, hanem amikor jött végre egy másik ember. Egy bennszülött. Úgy hívták: Péntek. Milyen megváltó, nagy pillanat találkozni egy Péntekkel! Várj rá!... És el ne engedd, ha jön!... És mondd: „Péntek! Péntek!...Maradj velem, Péntek, én is veled leszek!”