Müller Péter: „A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz”

Tudod, miért? Mert éppen a legfontosabb hiányzik belőle. A szeretet. Nem az érzelmes, hanem a bölcsszeretetre gondolok. És az mindig megértő. Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni.

Gúnyból, indulatból, fölényesen hideg és kíméletlen bírálatból könnyen eljuthatsz odáig, hogy kétségbe vonod a másik ember létjogosultságát. Kártékonynak tartod, és gondolatban, öntudatlanul megölöd. „Minek él egy ilyen ember?” Egy gyermekkorunkban kapott pofonra akkor emlékszünk fájdalmasan, ha szeretet nélkül kaptuk. De az a pofon, amit szeretettel adtak, az emlékezetünkben simogatássá lágyul.

Jézus tiltja az ítélkezést, mert ismer minket.