A Pszichológus Pasi: Az alakkérdés

Már ez is önmagában okot adhatott volna, hogy felkapjuk a fejünket amikor „a beteges” lett az ideál, de nem tettük. Elképzelhető, hogy valaki a genetikájának köszönhetően kóros szintű éheztetés és testedzés nélkül modell alkat legyen, de az igencsak ritka. Az már csak a hab a tortán, hogy a férfiak zöme nem feltétlenül ezt az alkatot keresi, de ha egyszer beférkőzött valaki fejébe a gondolat, miszerint így kellene kinézni, akkor azt onnan nehéz kipöccinteni.

A másik oldalt tekintve: az utóbbi időszakban egyre többen vállalják fel teltebb idomaikat, büszkén. Pszichológiai szempontból abszolút fontos az, hogy az ember jól tudja érezni magát a bőrében, és ne érezzen szorongást azért, mert egészséges vonalakkal rendelkezik.

Akár éhezteti, akár túleszi magát valaki, az ugyanúgy utalhat lelki problémára, és okozhat további testi betegségeket; semmiképpen nem idealizálnám se az egyiket, se a másikat. Ha valaki a viselkedésével tartósan kárt tesz magában, az nem követendő példa. Nem csak az lehet önkárosító viselkedés, ha valaki vagdossa magát vagy drogot fogyaszt, ugyanezt az ételekkel is megtehetjük.

Mindenkinek a saját egyensúlyát célszerű keresnie és megtalálnia majd fenntartania. Testalkatunk valamelyest genetikailag meghatározott, ez ellen fölösleges küzdenünk. Ugyanakkor, hogy mit kezdünk ezzel, az már a mi felelősségünk.

Hogy mit tekintünk kövérnek vagy soványnak, pozitívnak vagy negatívnak az relatív, azonban az hogy mi az egészséges, az már egy konkrétabb dolog. Ha valaki eltér ettől, abban az esetben ezzel próbál valami önbizalmi hiányosságot pótolni, palástolni; hosszútávon több szempontból sem szerencsés ez a helyzet, legyen az illető túlontúl sovány, kövér, vagy éppen izomkolosszus. A hangsúlyt inkább arra tenném, hogy helyezzük előtérbe az egészséget és tegyünk érte, miközben jól érezzük magunkat a bőrünkben.