Müller Péter: "Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani”

Síráspárti vagyok, mert gyógyítja a lelket. A görög tragédiákban egész kórusok sírtak. És a férfihősök ott voltak szerethetők, ahol eltörtek, s mint Mézga a sebesült fán, megjelent szemükben a gyengeség és önsajnálat könnye. A szeretet arról szól, hogy a másik bennem van. S ha a másik meghalt, vagy megcsalt, vagy bajban van: én érzem, mert bennem fáj, és én vérzek tőle! Tehát jogos a „mi lesz most velem?” fájdalma.

Amikor nem tudja kibőgni magát! Amikor nem tud visszatalálni önmagához, és benne marad a vesztés kéjesen fájdalmas érzésében. Az önsajnálat egy darabig hasznos és jogos. De egy bizonyos időn túl káros, és vétek magunkkal szemben.