Mooning: Amikor már nincs dolgunk egymással

Császár Zsanett|Deáki Tímea Brigitta

2016.10.26.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Nemrég még a ghostingról, a szakítás egyik legsunyibb módszeréről írtunk, most pedig megérkezett a legújabb trend, amit a szellemkedés evolúciós változatának is tekinthetünk. A mooning meglehetősen otromba, de gyakorlatias módja bizonyos személyek elnémításának. És lehet, hogy veled is épp ez történik, csak fogalmad sincs róla.

Digitális egérutak

Az internetes szlengszótárak szerint a mooning lényegében a meztelen fenék mutogatását jelenti, de mostanában ez a szó sajátságos értelmet nyert, aminek sokkal több köze van az okostelefonokhoz, mint a csupasz hátsóhoz.

Úgy tűnik, elmúltak azok az idők, amikor az emberek felvállalták döntéseiket, és kertelés nélkül kimondták: már nem szeretlek, vége.

Sokan képtelenek őszintén beszélni párjukkal, és építő módon megoldani a problémáikat, ennek köszönhetően párkapcsolati kultúránk egyre silányabbá válik. Ma a különváláshoz is technológiai kütyük kellenek, és az üzenetküldő alkalmazások vagy a közösségi oldalak a kapcsolatlezárás eszközeként is funkcionálnak.

A legújabb szakítási stratégia – amit mooningnak neveztek el – valamelyest hasonlít a ghostingra (amikor valaki úgy dönt, hogy mindenféle magyarázat nélkül kisétál az életünkből), csak okostelefon kell hozzá. A készülék segítségével tetszés szerint ignorálhatók bizonyos egyének, és lényege nagyon egyszerűen összefoglalható: aktiválni kell a „Ne zavarjanak” üzemmódot (ekkor egy félholdat ábrázoló ikon jelenik meg az állapotsávon, innen származik a mooning elnevezés), így elnémíthatók a hívások és a jelzések. A beállításokban azt is meg lehet határozni, hogy milyen hívások engedélyezettek, ez esetben többféle opció áll rendelkezésre.

Ki akarod iktatni? Koppints a félholdra!

A mooning tökéletes középutat jelent mindazoknak, akik egy ideig nem akarnak másokkal kommunikálni, és ők döntik el azt is, hogy mikor kívánják az adott személlyel újra felvenni a kapcsolatot.

Néhányan így próbálják távol tartani maguktól a volt párjukat, vagy esetleg azokat, akik feldúlhatják az érzelmi világukat.

A sminkesként dolgozó Kloé is ezt az utat választotta. „Nyár elején randiztam egy iszonyúan helyes focistával, de hamar kiderült, hogy csak a szexre utazik. Nagy volt a kísértés, hogy ágyba bújjak vele, de nem akartam egy lenni a sok közül. Folyton hívogatott, persze próbált befűzni, de kezdett fárasztó lenni ez az egész, ezért egyetlen gombnyomással blokkoltam.”

Néha a barátnőd is fárasztó lehet

A „Ne zavarjanak” funkció nem csak exszeretők vagy potenciális randipartnerek esetében alkalmazható, hisz bárkit, bármilyen okból el lehet némítani. Egy idő után fárasztóvá válhat a kollégánk nonstop telefonálgatása, a mindig panaszkodó barátnő pedig önkéntelenül is leszívja energiáinkat. Úgy tűnik, ily módon könnyen lehet másokat negligálni, ám a blokkolással ellentétben az illető jelen van az éterben, csak tart némi szünetet.

A 34 éves Balázs úgy véli, ő csak szeretetből mooningolja a testvérét. „A nővérem imád szervezni és nyüzsögni, akár egy szülinapi buliról, kirándulásról vagy csak egy moziról legyen szó. Állandóan üzeneteket küldözget, még késő éjszaka is, ha épp akkor jut eszébe valami, de nincs kedvem lefekvés előtt ilyesmikkel foglalkozni.”

Megkérdeztük a Life.hu szakértőjét, Deáki Tímea párkapcsolati trénert, mit gondol erről a jelenségről. „Kicsit elcsépelt, hogy egy nagyon gyors világban élünk, de lássuk be, így van. Elég csak pár tíz évet visszamenni a múltba ahhoz, hogy lássuk, egy átlagos ember maximum hétvégente szerzett munkán és családon kívüli élményeket. Ma nem így van. A naponta frissülő új technikák, a telefonos appok frissülése, az internet adta információáradat mind megannyi új inger a befogadó számára. Márpedig, aki nem befogadó, lemarad. Így egy átlagosnak vélt nap végére is elképesztően lefárad az ember.

Elfogadható, hogy a kimerültségre vagy fáradtságra hivatkozva olykor offolják magukat az emberek,

ha ezt előre jelzik, vagy záros határidőn belül felveszik a kapcsolatot az érdeklődővel. A visszatérő ignorálók azonban nem ilyenek. Ő azok, akik sportot űznek abból, hogy ők irányítanak. Mert a hangsúly ezen van: én döntöm el, hogy kivel mikor, mit teszek, vagy nem teszek. Az ilyen ember mindenből nagyot merít, s csak azt tartja meg, ami fennakad a hálóján.”

Szakértőnk hozzáfűzte, hogy egy új kapcsolat esetében nagyon zavaró és fájó tud lenni, ha a partnernek vélt fél eltűnik. „Mivel az ember a bizonytalanságot szereti a legkevésbé, felőrli egy idő után, hogy nem tudja, mire számíthat. A kedvese beteg, valami balesete történt, elutazott, meghalt...? A kétséges állapotnál a »nem« is jobb válasz, de pont az ilyen mooningoló emberek futnak el a felelősségre vonás és a konfliktus elől, így pokollá teszik a velük ily módon kapcsolatban állók életét” – mondta Deáki Tímea, majd így folytatta: „A digitális tér elképesztően nagy, ésszel nehezen felfogható. Ennek okán kialakulhat egy közömbös énállapot vele szemben. Kicsit olyan ez, mint amikor az ovis azt mondja: Nem ér, házban vagyok.

Mivel a kibertérben nem (mindig) látjuk, halljuk a másik felet, kimaradnak az alapvető érintkezési formák és a testi reakciók. A velünk szemben álló ember illata (szaga), a hangszíne, a szeme villanása mind olyan testi reakció, amire a mi testünk is válaszol. A kibertérben ez nem valósul meg, így figyelmen kívül is lehet hagyni. A netes, telefonos világban ignoráló emberek egyébként a való világban is nehezen bonyolódnak kapcsolatba egy másik emberrel. A digitális tér viszont nagyon vonzó és kényelmes számukra, hiszen ott ők diktálnak, és eközben egy másik, számukra vágyott emberré válhatnak. A gond ott kezdődik, ha a játék folytatódik, mert az már nem az ő valódi énjük, és leblokkolnak.”