Müller Péter: "Magunkba szívjuk az emberek aljasságát, rosszindulatát, a történelem szennyét, és elkoszolódunk"

Alkalmazkodunk a hitványhoz. Magunkba szívjuk az emberek aljasságát, rosszindulatát, a történelem szennyét, és elkoszolódunk. Elfáradunk.

És gondolunk arra, hogy nincs remény, és az egész élet értelmetlen, nehéz és kilátástalan. Ez öregít. Ráírja arcunkra belső élményeinket. Aki jól él, annak lelke mélyén a tiszta forrás mindig buzog, a külső koszban mindig feltör a tiszta víz, a derűs, a tápláló, az élet halhatatlanságának vize. A legjobb kozmetikusunk bennünk él! Belülről tünteti el a ráncainkat, s még öregkorunkban is derűssé varázsolja a tekintetünket. Mert a lélek kiül az arcra. Gyakran tapasztaljuk, hogy nagy öregeknek szép a bőrük. És csillog a szemük.