Müller Péter: "Ezért nincs beteljesült szerelem"

Ezért nincs „beteljesült” szerelem. Mert mindig vágyom rá. Nem tud az enyém lenni úgy, hogy ne vágyódjam rá. Az ölelésben megtalálom a kéjes kielégülést, mert a test csak vágyódik, nem szerelmes, de a léleknek ez nem elég, sejti, hogy van még tovább is, messzibb, elérhetetlen cél is. Azt az ostoba mondatot, hogy „Az enyém vagy!” sohasem tudja kimondani, mert ahhoz nekem te-vé, teneked énemmé kellene változni, eggyé kellene válnunk valóban, nem csak egy pár pillanatig, mint a jó szeretkezésben, hanem örökké.

Talán csak utunk végén, az Istennél. Addig marad a lelki éhség. Ott fekszik mellettem, már nem kívánom, de az, hogy hamarosan fölkel, és elmegy, fájdalmas érzés, mert ott maradok egyedül, és újra hiányzik.