Müller Péter: "Az öröm ott van lelkünk mélyén"

Sok levelet kaptam az örömről szóló cikkemre. Mindenki a saját öröméről írt, mert mindenki öröme más. Barátom világhírű söröskorsógyűjtő. Ismeri a spirituális könyveimet, és megkérdezte: van-e a mennyországban söröskorsó? Mert neki csak abban van az öröme. Nekem az írásban. Írhatok odaát? És kinek? S lesz-e tánc annak, aki táncolni szeret? S lesz-e horgászás a mennyben? Százféle dologtól repülhet a lélek!

Ezt mindenki érzi. Hogy öröme szabad, akkor is, ha fárasztó és nehéz dolgot csinál. Észre sem veszi, hogy telik az idő. Nincs elmúlás, nincs halál! Mondjuk is: „Fel vagyok dobva!" Mitől? Attól, hogy nem húz le a félelem és a kilátástalanság.

Az öröm ott van a lelkünk mélyén. Tudom, mert amikor előadást tartok, minden esetben felhozom magamból. Akkor is, ha fáradt vagyok, vagy nagyon szomorú. És ha sikerül, akkor másokból is feljön. Nem azt mondom, hogy „örülni akarok!", hanem kidobom azokat a lelki homokzsákokat, amelyektől nem tudok repülni.

Az önfeledtségnek van egy technikája. Szabadulóművészet. Lényegében a meditáció is az. Elengedem magam. Rábízom magam a jó szélre. Az öröm lelkünk anyanyelve.
Ott él bennünk, és akiből feltör, elkezd az anyanyelvén énekelni. De mindenkinek saját dala van!