"Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én" – Őszinte vallomás egy egykori bulimiástól

2017.04.23.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az étkezési zavarokról, köztük a bulimiáról sok helyen sok mindent megírtak már. Ám egészen más olvasni róla, mint benne lenni és átélni a vele együtt járó nehézségeket, helyzeteket és dilemmákat. Ashley Marcin nagyjából 10 éven át volt bulimiás – most első kézből megtudhatod, mit jelent ezzel az étkezési rendellenességgel együtt élni.

Az én étkezési zavarokkal kapcsolatos történetem 12 éves koromban kezdődött. Középiskolában pomponlány voltam. Mindig kisebb voltam, mint az osztálytársaim – alacsonyabb, soványabb és vékonyabb. Aztán egyszer csak elkezdtem fejlődni. Jöttek a kilók és a centik az egész testemre. Ezeket a velem történő változásokat nehéz volt elfogadnom úgy, hogy közben az edzéseken aprócska szoknyát kellett viselnem.

Így kezdi történetét Ashley Marcin, aki a Healthline oldalán osztotta meg tapasztalatait bulimiás éveiről.

„Jöttek a kilók és a centik az egész testemre. Ezeket a velem történő változásokat nehéz volt elfogadnom” – Illusztráció Forrás: Thinkstock

Megeszem, kihányom, megeszem, kihányom

A bulimia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. Mivel ez rövid időn belül elhízáshoz vezethetne, önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken. A bulimiáról bővebben ide kattintva olvashatsz a Life.hu-n.

Az immár felnőtt nővé cseperedett Ashley eleinte csak szigorított az étrendjén: kihagyta a reggelit, kevesebbet evett ebédre, ami miatt persze farkaséhesen esett haza a délutáni edzések után.

A gyomrom egész nap korgott. Emlékszem, mennyire zavarba tudtam jönni, amikor az osztályteremben annyira csend volt, hogy hallani lehetett a morgását. Amikor iskola után hazaértem, mindent magamba tömtem, amit találtam. Sütit, cukorkát, chipset és mindenféle egészségtelen ételt.

Ashley csak évekkel később jutott el oda, hogy hánytatni kezdte magát.

Emlékszem, hogy egészen addig nem is gondoltam arra, hogy meghánytassam magam, amíg nem láttam a Lifetime című filmet, ami egy bulimiás lányról szólt. Olyan egyszerűnek tűnt az egész művelet. Akármit és akármennyit ehetek, majd egyszerűen csak kihányom a vécébe.

Ashley hánytatni kezdte magát – Illusztráció Forrás: Thinkstock

Saját bevallása szerint a bulimia egyfajta megküzdési mechanizmus volt számára: nem igazán az ételről, sokkal inkább a saját élete feletti kontrollról szólt.

Nagyon sok stressz ért a középiskolában. Nyílt napokra jártam, készültem az érettségire, és volt egy barátom, aki megcsalt. Nagyon sok olyan dolog volt az életemben, amit nem voltam képes kezelni.

Ashley bulimiája éveken át titokban maradt. Senki nem vette észre a fiatal lányon, hogy gond van – pedig a középiskola utolsó évében 46 kilóra fogyott le az egyébként 170 centiméter magas lány. A főiskola alatt még inkább elhatalmasodott a bulimiája: naponta falt és hánytatta magát.

Sok változás történt akkor az életemben. Elkerültem otthonról, főiskolára jártam, és senki másra nem számíthattam, csakis saját magamra.

A főiskolai évek alatt voltak jobb és nehezebb időszakok: volt, hogy alig hánytatta magát, ám a stresszesebb időszakokban, például a vizsgák alatt, vagy az első igazi munkahelyén való kezdésekor, ismét felütötte a fejét a bulimiája.

Bár Ashley a saját bevallása szerint tisztában volt azzal, milyen súlyos károkat okozhat a szervezetének, mégsem bírt leállni a falásrohamokkal és az azokat követő hánytatással. Elsőként szerelmének mesélt bulimiájáról – a férfi egyébként most a férje. Ő tanácsolta neki, hogy keressen fel egy szakértőt. Ashley egy rövid ideig járt csak a kezelésekre.

Ashley nem bírt leállni a falásrohamokkal és az azokat követő hánytatással – Illusztráció Forrás: Thinkstock

A gyógyulás útja hosszú volt, mert egy csomó mindent egyedül akartam megoldani. Lassú folyamat volt, de 25 éves koromban hánytattam magam utoljára. Szó szerint 10 évet hánytam ki a lefolyóba.

Ashley a futásban, a jógázásban és az egészséges ételek főzésében találta meg újra önmagát.

A bulimia szövődményei jóval túlmutatnak a fizikai következményeken. Soha nem kapom vissza azt a 10 évet, amit bulimiásan töltöttem. Abban az időben csak a hánytatások és a falásrohamok körül forogtak a gondolataim. Életem minden fontos pillanatát beárnyékolja a bulimia: az első bálomat, az első napomat a főiskolán, és az esküvőmet is.

Egy anorexiás lány hétköznapjai

„Számomra teljesen normálisnak tűnt az, ahogyan étkezem. Reggelire egy felvert tojásfehérjét ettem, amit egy percre betettem a mikróba. Ettől pontosan olyan lett, mint a madártejen lévő hab. Néha különböző aromákkal ízesítettem – rum, mandula, citrom, ettől még finomabb lett. A fehérje fontos a napi étkezésben, én csak odafigyeltem erre” – így kezdi a történetét Regina, aki korábban anorexiával küzdött. A lány történetét ide kattintva olvashatod el a Life.hu-n.