A hónap témája - Müller Péter: Nem látom a szemedet!

Nehéz ám így írni: nem tudom, ki olvassa! Ha látnálak, biztos mást mondanék, mert akkor csakis neked mondanám, mert látnám a szemedet, és arra a kérdésre felelnék, amit a tekintetedből kiolvasnék. Amikor egy-egy útravalóm után jönnek a levelek, látom, hogy mindenkiben más érzés rezdül meg.

Én nem „örök igazságokat" írok. Nem „végső bölcsességeket", csupán hívószavakat. Csak ez az egyetlen szó, hogy SZERELEM, mindenkinek mást jelent. Más tapasztalatok állnak mögötte. Más dal szólal meg a lelkében. Nekem egy olyan élmény, amelyért föláldoznám az életemet. Majdnem belehaltam érte. De van, akinek csak egy könnyű részegség, édes kaland, mohó vágy, szenvedélyes megkívánás. Van, akinek egy istenélményhez hasonló élmény, van, akinek őrület, és van, aki még nem volt szerelmes soha... Nem ugyanarról beszélünk. Mert nem látom a szemedet! A leírt betűk mindenkihez szólnak. Palackposta a tengerben. Hiányzik belőlük a legfontosabb: az Én-Te kapcsolat. Tudod, mit teszek? Elképzellek. S onnan tudjuk, hogy sikerült, hogy megérintelek... Neked szólok. Ilyenkor te is látod az én szememet.