Pilát Gábor: Egy férfinek az úton megélt kalandok jelentik az örömöt

Jó példa erre a hétvégi horgászat a haverokkal. Amikor az amúgy igényes, már-már piperkőc pasik képesek egy nyavajás hálózsákban aludni a vízparton, konzervből és zacskóból táplálkozni, miközben szétmarcangolják őket a vérszívó szúnyogok. És miért? Természetesen a zsákmányért. Azért a zsákmányért, ami nem tudna olyan akciós lenni a halpiacon, hogy megvegye, és ha a párja vinné haza, akkor több mint 100 kifogása lenne, hogy miért ne neki kelljen megpucolni a dögöket.

Jó esetben ugyanez a mechanizmus működik a nő meghódításának esetében is. A jó eset arra értendő, amikor a férfi még nem kurvult el annyira, hogy már nem képes a vadászatra. Tehát amikor a nő tálcán kínálja magát, vagy esetleg magára ölti a horgász-vadász szerelést, az olyan, mintha egy tele kádnyi halat öntene a pasi hálószobájának ajtaja elé.

Ez természetesen nem kizárólag a "zsákmány" megszerzésének erejéig igaz, hanem a későbbiekre is.

A kérdés tehát az, hogy a nő mennyire képes jó értelemben hal és vad lenni, és a férfi mennyire képes nem rossz értelemben horgász és vadász maradni. A hullámok is elválaszthatatlanok a tengertől, így férfinak lenni is a nőért érdemes, nőnek pedig a férfiért.