A "csak bedobok egy kávét" hozzáállástól eljutni az egészséges zabos reggeliig

Bevásároltam a tápláló, kiadós, mégis könnyed reggelihez

Az első hozzávalónak a nagyobb szemű zabpelyhet választottam. Tudom, hogy a legjobb ezt natúr joghurttal elfogyasztani, de én ezt képtelen vagyok megenni, így tejet vettem, pirosat. Röpülhetnek felém a kövek, de maradjunk annyiban, hogy még ennek se sok köze van az igazi tehéntejhez, hát még a szuper alacsony zsírtartalmúaknak. Szóval ezek már bent figyeltek a kosárban, de éreztem, valami íz mégiscsak kellene hozzájuk. Így elkezdtem bepakolni pár zacskó aszalt gyümölcsöt, de hirtelen eszembe jutott, hogy más magvak is kellenének, hogy kellő vitamin, ásványi anyag és miegymás is a szervezetembe juthasson. Ennek megfelelően repült a kosárba hámozott tökmag és szotyi is. Indulás a kassza felé, szigorúan a legrövidebb úton, nehogy elcsábuljak valamilyen cukrosnak és hizlalónak kikiáltott fánk irányába.

Délután már tűkön ültem, nagyon rég vártam ennyire az estét és a rá virradó reggelt.

Az eddigi ébredéseimet követő „étkezési" szeánszom a következőképpen alakult: szem kinyit, kávé betol, nagyritkán utána egy-két keksz elmajszolása. Ehhez képest az eltervezett müzlikészítés félelmetes felismeréssel dőlt rám az óracsörgéssel egy időben.

Csak semmi pánik, meg tudom csinálni, szülő vagyok, példát mutatok a gyerekeknek, hiszen el kell higgyék, hogy ébredés után a mézes-vajas kenyéren túl is van élet. A kávé természetesen nem maradatott el, hiszen anélkül én speciel még a Homo erectus fejlődési szakaszt is nehezen ugrom meg. A fekete után irány a konyha, a kis pulton pillanatokon belül hatalmas káosz keletkezett: kis tálka itt, apró magok ott, köztük némi tejfolt. A végén az egész szuperegészséges és energizáló zabos reggelimbe illegális módon tettem némi mézet.

Nem volt nagy adag, de én se első, se a második nap nem tudtam az egészet megenni, cserébe a gyerekek is megkóstolták, és igencsak ízlett nekik.

Egy héttel később végérvényesen meg kellett állapítanom, hogy valaki a családban csúnyán rájár az aszalt gyümölcseimre – mint kiderült, a férjem majszolgatta titokban. Az egészséges reggelizésem hozományaként, délelőtt valóban energikusabb vagyok, a tíz órai kávémat is sikeresen lecseréltem teára. Remekül tudom variálni az ízét, attól függően, hogy épp milyen gyümölcsöt és magvakat teszek bele, amiket tényleg nem tudok elég mennyiségben itthon felhalmozni, mert a férjem és a két gyerkőcöm imádja őket nassolni.

Bár azzal, hogy bevezettem a reggeliző szeánszomat, némileg előbb kell kelnem, de pár hét „használat" után bátran kijelenthetem, hogy megéri. Ebben tényleg nincs semmi ördöngösség, ha az ember kitapasztalja, nem is kerül horror összegekbe az alapanyagok beszerzése, és mint az én példámból is jól látszik, nemcsak az egyén, de a környezete életére is kihatással van.