Szezonális depresszió – tényleg létezik?

A szezonális depresszió a depressziónak azon fajtája, amely minden év azonos időszakában jelentkezik, szinte menetrendszerűen. A téli évszakra jellemző változata a késő őszi hónapokban, illetve a tél beköszöntével, a napos órák számának csökkenésével egyidejűleg jelentkezik. Természetes fény hiányában ugyanis csökken a szervezetben az úgynevezett „boldogsághormonok", köztük a szerotonin szintje. Ezek a hormonok felelősek a hangulatunkért, befolyásolják az alvási szokásainkat is. Hiányuk esetén a megszokottnál levertebbek, kedvtelenebbek lehetünk, és mindinkább kilátástalannak ítélhetjük meg élethelyzeteinket. További tünet lehet az ingerlékenység, a csökkent energiaszint, a szociális elszigetelődés, az aluszékonyság, a koncentrálási nehézség, a különös éhség a szénhidrátokban gazdag ételek iránt, ennek okán pedig a súlygyarapodás.

Na de nyáron is?!

Előfordulhat az is, hogy valakinél nem az őszi vagy téli időszak beálltához, sokkal inkább a tavaszi, nyári évszakok megjelenéséhez köthetőek bizonyos – a téli változatétól eltérő – depressziós tünetek. Ez utóbbi szezonális depresszió ugyan ritkább, mégis sokakat érinthet.

A lényeg – ahogyan a klasszikus depresszió esetében – itt is a tünetek tartós fennállása és visszatérő jellege. Teljesen természetes, hogy télen kedvtelenebbek, tavasszal és nyáron meg inkább vidámabbak vagyunk. A lehangoltság önmagában még nem jelenti azt, hogy szezonális depresszióban szenvednénk. Amikor azonban a lehangoltsághoz további figyelmeztető jelek társulnak, és mindezek érezhetően mind a saját, mind pedig a környezetünk életét megnehezítik, illetve ha az évnek mindig ugyanazon szakaszában jelentkeznek, mindenképpen érdemes odafigyelni magunkra.

Fordított szezonális depresszió

Létezik egyfajta „fordított" szezonális depresszió is. Ez általában a tavasz, illetve nyár érkezésével kezdődik, és a gyakoribb téli depresszióval ellentétben a tünetei egészen mások, akár az előbbinek szöges ellentétei lehetnek. A „nyári" depresszióban szenvedők hangulata inkább túlfűtött, jellemző rájuk a mániás viselkedés, a megnövekedett szociális aktivitás, az eufórikus hangulat. A kiváltó okok egyelőre ismeretlenek, a feltételezések szerint a kialakulásban szerepet játszhat a genetika, az életkor, illetve az egyén hormonháztartása is.

Hogyan kezelhetők ezek a megbetegedések?

Természetesen – ahogy a klasszikus depressziónál is – a gyógyszeres kezelés szinte elkerülhetetlen. Emellett sokat segíthet a pszichoterápia, az életmódváltás és az úgynevezett fényterápia is, aminek során különböző színű fényekkel gyakorolnak hatást az agyműködésre és a hormontermelésre.