Fogféreg okozta fogfájástól szenvedsz? Segít az egérpüré!

2022.03.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Hallottál már a fogférgekről? Nem? Pedig az ókori Mezopotámia orvosainak meggyőződése volt, hogy ezek az apró, gusztustalan lények okozzák a fogfájást azzal, hogy befúrják magukat az ember ínyébe. Az elmélet olyannyira hihetőnek tűnt, hogy egészen a 18. századig fennmaradt. A megoldást pedig abban látták, hogy egy kevés mézet kentek a fájó fogra, hogy azzal csalogassák ki a férget a rejtekéből. És ez még nem minden!

Skóciában vörös rongyoba csomagolt hernyót szorítottak a fájó foghoz, úgy hitték, ez a leghatékonyabb segítség a fogférgek okozta kínzó fájdalommal szemben.

Az ókori egyiptomiak kevésbé foglalkoztak a féreg lehetőségével, magára a fájdalomra próbáltak valamilyen ellenanyagot kitalálni. Amellett, hogy a fogfájás általános elkerülésének reményében védelmező amuletteket viseltek, annak balszerencsés megjelenése esetén hagymából, némi süteményből, tésztából és levelekből készítettek rágnivaló orvosságot a fájdalom megszüntetésére.

A másik hatásos gyógyszerük a pépesített egér volt: az egyiptomiak egérpürét helyeztek a fájó fogaikra és az ínyüre. Extrém fájdalom esetén egy egész egérnyi pépanyag is a szájüregbe kerülhetett.

Csókolj meg egy csacsit, és a fájdalom elhagy!

Voltak, akik nem konkrét szájban alkalmazandó módszert ajánlottak: Idősebb

Plinius római filozófus például azt ajánlotta a fogászati problémáktól szenvedőknek, hogy kapjanak el egy békát holdfényben, köpjenek a kétéltű szájába, és kérjék meg, hogy vegye át tőlük a fájdalmat.

Azt, hogy ez mennyire működött, talán sosem tudjuk meg. Viszont a béka-téma nem veszett el, sőt, a 19. századra továbbfejlődött. Ezidőtájt a javallat az volt, hogy éles fájdalom esetén a beteg sürgősen vegyen egy békát a szájba. Azt is hozzátették, hogy a szopogatott béka mellett nem árt az sem, ha az ember iszik egy kegyhely kútjából, vagy bármiféle szent vízlelőhely vizéből.

Visszatérve az amulettekre: az írekről él az a méltán elhíresült sztereotípia, hogy igen kedvelik a krumplit. Nem volt ez másképp fogfájás esetén sem, igaz, ilyenkor nem fogyasztásra használták: amulettként hordták a zsebükben. A szájon át bevitt orvosság természetesen itt sem maradhatott el: úgy tartották, érdemes a fájó fogat dohánnyal befedni.

A walesi hagyomány a középkorban a következőt javasolta:

fogj borostyánkérget, lonclevelet és némi magyalt, gyúrd őket golyóvá, majd helyezd a fogsorod és arcfalad közé! Így sétálj egy mérföldet! Ezt napi háromszor ismételd!

Az aztékok egészen tudományos megoldást választottak: chilit rágtak. Akármilyen nevetségesen is hangzik, ez valóban tudományosan megalapozott – bár ezt az aztékok valószínűleg nem tudták akadémiai módszerekkel kimutatni.

A chili ugyanis valóban tartalmaz fájdalomcsillapító hatású anyagokat.

Szarka csőre vagy fogoly agya? Miért is ne? A középkorban mindkettőt használták a fogfájás enyhítésére. Előbbit a nyakban viselték, míg utóbbit krémesre őrölve kellett a fájdalmat sugárzó területre felhelyezni. Ha ezek nem jöttek volna be, egyenesen a temetőbe irányították a szenvedőt. No nem meghalni, csak egy újabb szerencsét hozó tárgyért. Az ajánlás így hangzott:

Forralj fel egy lábosnyi vizet, majd főzz benne pókokat, némi tojáshéjat és egy kis olajat addig, amíg a víz kétharmada el nem forr! A kész főzetet tartsd a szádban!

Nem biztatunk senkit arra, hogy ha nem válik be a modern fájdalomcsillapító tabletta, sem a mai kor természetes gyógymódjai, akkor a fenti módszerek közül próbáljon ki valamit, mi sem tennénk. Inkább maradjunk a ma már elfogadottabb és jól bevált módszernél: kérjünk időpontot fogorvosunktól!