Ezekben az életkorokban és élethelyzetekben van szükség vaspótlásra

A vas szervezetünk működésének számos területén játszik jelentős szerepet. Vörösvérsejtjeink egyik fő alkotóeleme, nélküle az oxigén nem lenne képes eljutni a sejtekhez. Összetevője több enzimnek, és a sejtjeink energiatermelő folyamataiban is nélkülözhetetlen. A szervezet életképességéhez tehát alapvetően fontos a kellő mennyiségű vas jelenléte. Éppen ezért fontos, hogy elegendő vasat vigyünk be a szervezetünkbe.

Felnőtt nők esetében a szérumvas normálértéke 9-30 mikromol/l, illetve 50-170 mg/dl. Férfiak esetében a 12-31 mikromol/l, illetve 65-175 mg/dl közötti értékek, kisgyermekek esetében pedig a 8-22 mikromol/l, illetve 8-22 mg/dl közötti értékek tekinthetők normálisnak. A vashiány diagnózisához azonban a szervezetünk vasellátottságáról a szérumvasnál sokkal értékesebb felvilágosítást ad a ferritin (vastároló fehérje) szintje, ami a szervezet vasraktárainak – máj, lép – telítettségét jelzi. Szintén fontos laborérték a teljes vaskötő kapacitás vagy a transzferrin szaturáció, azaz a vasszállító fehérje telítettsége. Az esetleges vashiány együttesen ezekből az értékekből diagnosztizálható biztosan. Ez az úgynevezett teljes vaspanel nem része egy rutin vérvételnek, ezt külön kell kérni.

A szervezet napi vasszükséglete azonban sok mindentől függ. Minden életkorban és élethelyzetben más a szervezet vasigénye. Érdemes pótolni a vasat azoknál, akik csak növényi alapú ételeket fogyasztanak. Nekik a napi mennyiség közel kétszeresét kell bevinniük, a szervezet ugyanis a növényekben megtalálható vasat nem hasznosítja jól.
A serdülőket is veszélyezteti a vashiány, ennek a gyors és nagyfokú növekedés, valamint az általában jellemző egyoldalú étrend az oka. A tizenéves lányoknál a menstruáció is komoly vasvesztést eredményezhet, és ezzel a nőknek egészen a termékeny időszak végéig számolniuk kell. A terhesség és szoptatás is kimeríti a szervezet vasraktárát, ráadásul a nők szervezetébe amúgy is kevesebb vas jut a mindennapi táplálékokból, mint a férfiakéba, hiszen kisebb adagokat fogyasztanak.

A túlzásba vitt sport, a nem megfelelő étrend – a kávéban, teában és borban lévő tannin például megköti a vasat, így akadályozza a felszívódását –, a szélsőséges fogyókúra, a túlsúly vagy épp valamilyen radikális táplálkozási szokás mind olyan tényező, amely szintén könnyen vezethet vashiányhoz.
Időskorban, ha már a felszívódás nem olyan jó, szintén vashiány alakulhat ki. Gyulladásos bélbetegségek, bélrendszeri műtétek is vashiányhoz vezethetnek, főleg olyankor, ha a beavatkozással eltávolítják a bélrendszer egy részét, például azt, ahol a vas alapvetően felszívódna.

A vashiány kezdeti tünetei közé sorolható a fáradékonyság, levertség, sápadtság, később fejfájás, szédülés, hajhullás, fülzúgás, sőt viselkedészavar is jelentkezhet. A tüneteket észlelve az állapot súlyosbodása megelőzhető szájon át bevehető, megfelelő mennyiségű és minőségű vasat tartalmazó vaspótló készítményekkel. Szedjünk hozzá C-vitamint, az ugyanis javítja a vas felszívódását.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) javaslata alapján az egészséges embereknek ajánlott napi vasbevitel mennyisége életkor és nemek szerint az alábbiak szerint változik:

• 6 hónapos korig: 0,27 milligramm
• 7-től 12 hónapos korig: 11 mg
• 1-től 3 éves korig: 7 mg
• 4-től 8 éves korig: 10 mg
• 9-től 13 éves korig: 8 mg
• 14 és 18 éves kor közötti fiúk: 11 mg
• 14 és 18 éves kor közötti lányok: 15 mg
• 19 és 50 éves kor közötti férfiak: 8 mg
• 19 és 50 éves kor közötti nők: 18 mg
• 51 éves és annál idősebb felnőttek: 8 mg
• várandós tinédzserek és felnőtt nők: 27 mg
• szoptató tinédzserek: 10 mg
• szoptató nők: 9 mg

Fontos tudni, hogy kifejezett vashiányban a fenti értékeknek akár 5-10-szeresére is szükség van a hiányállapot megfelelő kezeléséhez.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.