Pünkösd varázsa – Régi hagyományok, új értelmezésben

Mit ünneplünk pünkösdkor?

Pünkösd a húsvét utáni ötvenedik napon következik, innen ered a neve is a görög „pentékoszté” (ötven) szóból. A keresztény tanítás szerint ezen a napon szállt le a Szentlélek az apostolokra, ami a közösség, az egyház születését is jelenti. Spirituálisan ez az ünnep a megújulás, a lélek megtisztulásának, az újjászületésnek az ideje.

A női minőség ünnepe is lehet

A pünkösdhöz kötődő néphagyományok különösen gazdagok női szimbólumokban. A „pünkösdi királyné-járás” szelíd, lírai szokás: kislányok járnak házról házra, a legfiatalabbat virágokkal díszítik fel, pünkösdi rózsával, zöld ágakkal koronázzák királynővé. Ez az ősi termékenységvarázslások világát idézi, amikor a természet megújulása a női teremtő erő ünneplésével fonódott össze.

A pünkösdölés dalaiban és rítusaiban a szépség, a fiatalság, az életadó energia dominál. A mozdulatok – tánc, virághullatás, éneklés – mind-mind a természet ciklikusságához, az emberi kapcsolódásokhoz, a női közösségi élményhez kapcsolódnak.

Zöldág, mátkálás, bodzatea

A pünkösdi időszakhoz több régi népszokás is társul. A zöldág-járás során friss ágakat tűztek a házakra, ajtókra, ablakokra – a termékenység szimbólumaként, de védelmező funkcióval is. Óvták vele a családot a betegségtől, rontástól, természeti károktól. A mátkatál vagy komatál küldése pedig a barátság megpecsételésének szép szokása volt: házilag készített süteménnyel, gyümölccsel, hímzett kendővel díszített tálcán küldték el az ajándékot, amit az elfogadó fél viszonozott.

A bodzatea és bodzaszörp is elengedhetetlen eleme volt a pünkösdi asztalnak – nemcsak az íze miatt, hanem gyógyító ereje révén is. A bodza virágát a néphit mindenféle nyavalyára hatékonynak tartotta, így a tavaszi megtisztulás, feltöltődés rituáléjának is része volt.

Mit együnk pünkösdkor?

A pünkösdi ételek mindig ünnepiek voltak, még a szerényebb háztartásokban is. Tojás, kalács, pörkölt és rántotta – mind szimbolikus jelentéssel bírt. A tojás a termékenységet, a kalács a bőséget, a húsételek (főleg bárány vagy marha) az ünnepi rendből való kilépést, a „mindent lehet” érzését jelenítették meg. A mákos, diós vagy túrós sütemények elkészítése pedig még ma is összeköthető a női közösségi élményekkel: receptek cseréje, együtt sütés, közös kóstolás.

Modern pünkösd – mit jelenthet ma egy nőnek?

Ma, amikor az ünnepek egyre gyakrabban keverednek kiüresedett szabadnapokkal, a pünkösd lehetőséget kínál arra, hogy visszatérjünk egy mélyebb ritmushoz. Lehet ez a hétvége a belső megújulás ideje. Egy nyugodt reggeli séta, egy csokor friss virág az asztalon, egy csésze bodzatea, egy közös étkezés szeretteinkkel. Ezek mind-mind apró, mégis jelentőségteljes szertartások lehetnek.

A pünkösd női szemmel nézve a teremtő erő, a kapcsolódás, az ösztönös bölcsesség és a közösségi ünneplés pillanata – amelyet nem kell vallási keretben értelmeznünk ahhoz, hogy érvényes és gazdagító legyen a mindennapjainkban.