Nem csak kínos, a rossz leheletet komoly betegségek is okozhatják– ne hagyd figyelmen kívül!

A halitózis – a rossz lehelet orvosi neve – rendkívül elterjedt jelenség, mégis sokan szégyenként élik meg, és inkább elrejteni próbálják, mintsem utánajárnának az okának. Ez a hozzáállás különösen akkor veszélyes, ha a rossz lehelet mögött komolyabb betegség áll.

A rossz lehelet leggyakoribb okai – mikor jelent valódi problémát?

Az esetek közel 90 százalékában a rossz lehelet forrása a szájüregben keresendő. A leggyakoribb ok a szájban élő baktériumok által termelt illékony kénvegyületek – ezek a fogfelszínen, a fogínyzsebekben, a fogpótlások körül és különösen a nyelv hátsó felszínén szaporodnak el, ahol a nyál kevésbé öblíti le őket. A rendszeres és alapos fogmosás, a fogközök tisztítása és a nyelvkaparó használata ezért az első számú megelőző eszköz.

A fogínygyulladás és a fogágybetegség – parodontitis – szintén a tartós rossz lehelet egyik leggyakoribb oka. A gyulladt fogíny és a fogágy mélyén lévő baktériumtelepek jellegzetes, nehezen eltüntethető szagot termelnek, amelyet semmiféle szájápolószer nem szüntet meg hosszabb távon. Ha a rossz lehelet fogmosás után is visszatér, és az íny vérzik vagy duzzadt, fogászati vizsgálat indokolt.

Száraz száj – xerostomia – szintén hozzájárul a rossz lehelet kialakulásához: a nyál természetesen öblíti és semlegesíti a szájüregi baktériumokat, csökkentett termelése esetén viszont a baktériumok elszaporodnak. Száraz száj kialakulhat egyes gyógyszerek mellékhatásaként, légzési nehézségek következtében, de éjszaka – különösen a szájon át való légzésnél – szinte mindenkinél tapasztalható kisebb mértékben.

Mikor jelezhet belső szervi betegséget a rossz lehelet?

Ha a rossz lehelet fennáll annak ellenére, hogy a szájhigiénia kifogástalan, és fogászati probléma sem áll a háttérben, érdemes belső szervi okokat is megvizsgálni. A gyomor-bélrendszer különféle betegségei – gyomorégés, savas visszafolyás, gyomorfekély vagy a Helicobacter pylori fertőzés – jellegzetes, savanykás vagy rothadt szagú leheletet okozhatnak.

Az anyagcsere-betegségek szintén árulkodó leheletet adnak. A rosszul beállított cukorbetegségben szenvedő személyeknél édeskés, aceton szagú lehelet alakulhat ki – ez a ketoacidózis jele, amely azonnali orvosi ellátást igényel. A vesebetegségben szenvedőknél ammóniás, a májelégtelenségben szenvedőknél édes, rothadó szagú lehelet jellemző – mindkettő súlyos állapot jele.

A légúti betegségek – krónikus arcüreggyulladás, tonsillakő a mandulákban, tüdőgyulladás vagy tüdőtályog – szintén okozhatnak tartósan rossz leheletet. Az orr-garat területéről lecsöpögő váladék, a szájban megragadó mandulaköves anyag és a tüdőből érkező fertőzött levegő mind sajátos szagot adhat, amely fogmosással nem szüntethető meg.

Mit lehet tenni- kezelés és megelőzés

Az otthoni megelőzés alapja a következetes szájhigiénia: naponta kétszeri fogmosás, fogselyem vagy fogköztisztító használata, a nyelv hátsó felszínének rendszeres tisztítása nyelvkaparóval, és elegendő folyadékbevitel a száraz száj megelőzésére. Ezek a szokások az esetek nagy részében önmagukban is megszüntetik vagy jelentősen csökkentik a rossz leheletet.

A rendszeres – félévenkénti – fogászati ellenőrzés és fogkő-eltávolítás nem csupán a fogak egészségét védi, hanem a rossz lehelet szempontjából is az egyik leghatékonyabb megelőző lépés. A fogász kiszűri a rejtett fogínyproblémákat, a fogágybetegség korai jeleit és azokat a területeket, ahol a baktériumok különösen elszaporodhatnak.

Ha a rossz lehelet gondos szájhigiénia mellett is fennáll vagy a fent említett belső szervi tünetekkel együtt jelentkezik, háziorvosi vagy szakorvosi vizsgálat szükséges. A tartósan fennálló rossz lehelet tehát nem csupán esztétikai kérdés – komoly egészségügyi probléma jelzője is lehet, amelyet érdemes komolyan venni.

Olvass még fogápolással kapcsolatos cikkeket: