„Azt hittem, eltört az orrom, de az orvosok valami sokkal rémisztőbbet találtak" – Igaz történet

A 35 éves nő azt hitte, eltörte az orrát, bár nem emlékezett olyan ütésre, ami fájdalmat okozott volna neki. A sürgősségin is először a törés lehetőségét vizsgálták, ám kiderült, hogy az elváltozás miatt élete legnehezebb időszaka előtt áll.

„Emlékszem, hogy a fiammal együtt beugrottam a medencébe, és utána azonnal eleredt az orrom vére. Fájt is az orrom, de nem éreztem, hogy beütöttem volna, ezért eleinte nem gondoltam, hogy bármi baj lenne” – idézte fel a brit édesanya, Melissa Frisby. Miután sikerült elállítania a vérzést, kitapintott egy kisebb dudort az orra bal felső részén. Ettől már megijedt, azt hitte, valahogy eltörhette az orrát, noha nem tudta, mikor és hogyan.

A nő óvatosságból bement a sürgősségire, ahol az orvosok enyhe eltérést fedeztek fel az orrnyereg felső részén – ez akár törésre is utalhat, monták. Jelentősebb sérülést azonban nem találtak, és Melissának fájdalmai sem voltak. További vizsgálatra fül-orr-gégészhez irányították.

Amikor a szakorvos belenézett az orrába, azt közölte, súlyos fertőzést lát. A nőt azonnal kórházba fektették, másnap reggel pedig CT-vizsgálatot végeztek. Az eredmény riasztó volt: a felvételen az látszott, hogy az orrnyereg bal oldala lényegében eltűnt, a szövetekben súlyos károsodás alakult ki. Csontvelőgyulladást, vagyis osteomyelitist diagnosztizáltak nála. Sürgősségi műtétre került sor, drént helyeztek be, és PICC-katétert kapott, hogy azon keresztül intravénás antibiotikumokat adhassanak neki. Egy hétig volt kórházban, hat hétre elegendő gyógyszerrel engedték haza.

A gyógyulási folyamatok azonban nem indultak be. Az orrnyerge egyre csak dagadt, és egyre jobban fájt, ezért egy hét után visszament a kórházba. Újra felvették, és ismét CT-vizsgálatra küldték. Az orvosok azt látták, hogy az első felvételen is kivehető szürke terület továbbra is ott van, ráadásul nőtt is.

Orrtörésből rosszindulatú daganat: Melissa összeomlott

A szakorvos ekkor már gyanakodott, hogy lágyrészdaganatról lehet szó, és biopsziát kért az orrlyukak belső részéből.

„Még akkor sem gondoltam a rákra. De amikor kiléptem a rendelőből, és visszamentem a kórterembe, azt éreztem, hogy sötét felhők gyülekeznek fölöttem. Akkor fogtam fel, hogy akár rákos is lehetek” – mondta.

Ezután MRI-vizsgálatra is sor került, Melissa három hétig várt az eredményre. Amikor felhívták az orvosok, az első kérdésük az volt, van-e mellette valaki – ekkor már tudta, hogy rossz hírt kap.

„Amikor letettem a telefont, összeomlottam. A férjem odarohant hozzám, mert nem értette, mi történt. Ő szerencsére nyugodt maradt, próbált engem is megnyugtatni” – idézte fel.

Az anyánál sinonasalis pikkelysejtes karcinómát találtak, amely az orrmelléküregeiből indult ki, majd átterjedt az orrára, a csontokra és a bőrre. Ekkor 35 éves volt. Melissa első gondolata a családja volt: gyermekei akkor 8, 9 és 13 évesek voltak, ő pedig rettegett attól, hogyan mondja el nekik a diagnózist.

„Megkérdeztem az orvost, meg fogok-e halni. Azt válaszolta: a gyógyulás lesz a cél, és mindent megtesznek értem, amit csak lehet” – mondta.

Pár héttel később megműtötték, de előre nem lehetett tudni, mekkora részt kell eltávolítani az orrából. Ha az orrlyukakat meg tudják menteni, rekonstrukció következhetett, ha nem, teljes orreltávolítás kellett volna, később pedig műorrott kellett volna viselnie. Amikor felébredt a műtét után, az első dolga az volt, hogy ellenőrizze, érzi-e még az orrlyukait. Szerencsére megvoltak, az orra többi részét és a teljes orrsövényét azonban eltávolították. Csak az orrhegy maradt meg.

A következő beavatkozásra egy héttel később sor került. Ekkor kezdték meg az orr rekonstrukcióját: a bordaporcból vettek átültetésre alkalmas szövetet, a homlokából pedig bőrt használtak fel. Az orrát gézzel tömték ki, a fején nyílt seb éktelenkedett, az arca feldagadt.

„Nem érdekelt, mit csinálnak velem az orvosok, csak élni akartam. Sokan azt mondják, bátor voltam, de én nem éreztem magam annak. Soha életemben nem voltam még ennyire kiszolgáltatott” – fogalmazott.

A felépülés hosszadalmas és fájdalmas volt. Újabb műtétre volt szükség, hogy leválasszák a homloklebenyt, és visszahelyezzék a szemöldökét a helyére. Miután a sebek begyógyultak, hathetes sugárkezelés kezdődött. A kezelések előtt a 9 éves lánya azt kérdezte tőle, ki fogja megfésülni a haját reggelente, ha ő beteg lesz. Melissa megígérte neki, hogy bármilyen rosszul is érzi majd magát, felkel, és megcsinálja a frizuráját.

„Ez az ígéret végig velem maradt. Voltak reggelek, amikor nem akartam felkelni, és nem akartam szembenézni a világgal, de küldetésemnek éreztem, hogy betartsam, amit a lányomnak ígértem. És betartottam” – mondta.

Melissa most jól van, de a szaglása és az ízérzékelése már nem olyan, mint korábban. Tud orron át lélegezni, de többnyire a száján veszi a levegőt. A bőre megváltozott, az arca is más lett, számos heg maradt rajta. A történtek után poszttraumás stressz-zavarral küzd. Kapott protézist is, de mivel ezek megnehezítik az orr mindennapos tisztítását, csak különleges alkalmakkor viseli őket.

„Nemcsak az orromat veszítettem el, hanem az identitásomat is. Ezzel volt a legnehezebb megküzdenem. A férjem végig mellettem állt, és teljesen elfogadta azt az embert, akivé a történtek után váltam, ez ad erőt” – mondta.

Ezeket olvastad már?