Az újszülött halandóság jelenleg is hatalmas probléma, de mára főként a harmadik világ országaiban. Az Egyesült Államokban még az 50-es években is jelentős arányban veszítettek el csecsemőket. Ez a lesújtó állapot a 70-es évektől azonban elképesztő módon kezdett javulni, amiben egy női orvosnak is döntő szerepe volt. Virginia Apgar nem félt szembemenni a korával, és egy egyszerű, mégis zseniális ötlettel örökre megváltoztatta a szülészetet.

Forrás: Getty/Bettmann
Virginia Apgar, aki egy szalvétával vált az újszülöttek csendes megmentőjévé
- Korai éveiben sebész akart lenni, de ez akkoriban egy nő számára elképzelhetetlen volt.
- Végül aneszteziológus lett, így rengeteg szülést kísért végig.
- Megdöbbentő hiányosságokat látott az újszülöttek ellátásában.
- 1952-ben talált ki egy pontozórendszert, amit Apgar-tesztnek neveztek el.
- A módszere nagyjából felére csökkentette az újszülöttkori halálozást az USA-ban.
Hogy ki volt Virginia Apgar? Egy nő, aki éppúgy írta be magát az orvostudományba, mint Semmelweis Ignác, az anyák megmentője. Az úttörő hölgy 1909-ben született New Jersey államban, és már középiskolás korában tudta, hogy orvos lesz. A Columbia Egyetemen tanult, ahol az álma a sebészet volt, azonban a 30-as években egy nő számára ez a pálya szinte teljesen kizárt volt. Rezidensként főorvosa le is beszélte róla, mondván, hogy egyetlen páciens sem bízna meg egy nő kezében. Helyette az aneszteziológiát ajánlotta, ahol szerinte akkor komoly előrelépések voltak várhatóak. Virginia Apgar megfogadta a tanácsot. A második világháború alatt, amikor a frontra elvonuló orvosok komoly űrt hagytak maguk után, a harmincas évei elején járó női orvos lett a Columbia Egyetem frissen alapított Aneszteziológiai Tanszékének vezetője. Első nőként töltött be ilyen pozíciót az egyetemen.

Forrás: Getty/Bettmann
Miért nevezik az újszülöttek megmentőjének?
Altatóorvosként Virginia Apgar rengeteg szülésnél volt jelen, és amit látott, az teljesen felháborította. A szülészek sokszor nem tudták eldönteni, milyen állapotban van egy újszülött. Szubjektív benyomások alapján hoztak döntéseket. Dr. Virginia Apgar szemtanúja volt olyan eseteknek is, amelyek során olyan babákat minősítettek életképtelennek, és hagytak sorsukra, akiket szerinte meg lehetett volna menteni. Másokat viszont látszólag jó állapotban engedtek haza, holott nem voltak jól − ők otthon, orvosi segítség nélkül haltak meg. Miközben az általános gyermekhalandóság csökkent az USA-ban, az újszülött halálozás szinte alig mozdult.
Az aneszteziológus arra jutott, hogy kellene egy gyors, objektív módszer, amellyel bármelyik szülész azonnal megítélheti egy baba állapotát. Egy módszer, amely nem szubjektív benyomásokon, hanem mérhető szempontokon alapul.

Forrás: Shutterstock
Az újszülött Apgar-teszt története
A megoldás 1952-ben született meg, méghozzá egy szalvétán. Amikor egy szülész-nőgyógyász rezidens megkérdezte Virginia Apgart, mire kellene figyelnie egy újszülött vizsgálatakor, ő egy szalvétára felírt öt vizsgálandó kategóriát, majd ebből született meg az Apgar-teszt, amelyet 1953-ban publikált, és amely az 1960-as évekre az egész világon elterjedt.
A teszt gyorsan bizonyított: az azt bevezető kórházakban meredeken csökkent az újszülöttkori halálozás. Kötelezővé tétele után tíz évvel az USA-ban nagyjából felére esett vissza az érintett halálozási arány.
Mi az Apgar-teszt, hogyan működik?
Az Apgar-teszt lényege, hogy a szülés utáni első percekben gyorsan és objektíven felmérje egy újszülött általános állapotát. Öt szempontot vizsgál: a szívverést, a bőrszínt, a légzést, az izomtónust és a reflexeket. Mindegyik kategóriában 0-2 pont adható, a maximális összpontszám tehát 10. A tesztet általában kétszer végzik el: először egy perccel a születés után – hogy eldöntsék, szükség van-e azonnali beavatkozásra –, majd öt perccel később. Az értékelés gyors és egyszerű: ha egy szempont teljesen rendben van, 2 pontot kap a baba; ha kisebb eltérés mutatkozik, 1-et; ha súlyos probléma áll fenn, 0-t.
Az Apgar-teszt legnagyobb előnye, hogy nem igényel semmilyen eszközt vagy speciális felszerelést, csak figyelmet és egy pontozólapot. Ez tette lehetővé, hogy szinte azonnal elterjedjen a világ szülőszobáin.
Mit jelentenek az Apgar-teszt értékei?
Az összpontszám alapján három kategóriát szokás megkülönböztetni:
- 7-10 pont: az újszülött állapota megfelelő, nincs szükség azonnali beavatkozásra. A legtöbb egészségesen született csecsemő ebbe a kategóriába esik.
- 4-6 pont: közepes állapot, a baba további megfigyelést, esetleg légzéstámogatást igényel.
- 0-3 pont: kritikus állapot, azonnali orvosi beavatkozás szükséges, légzéstámogatás, esetleg inkubátor.
Virginia Apgar maga is vizsgálta a pontszámok és a halálozás összefüggését: a 0-2 pontot elérő újszülötteknél 14 százalékos, a 3-7 pontosaknál 1,1 százalékos, a 8-10 pontosoknál pedig mindössze 0,13 százalékos halálozási arányt mért. A számok magukért beszélnek.
Az Apgar-teszt más szempontból is értékesnek bizonyult
Rendszeres alkalmazásával lehetővé vált a szülések statisztikai összehasonlítása, így olyan összefüggések is kiderültek, amelyek korábban láthatatlanok maradtak. Ennek köszönhetően fedezték fel például, hogy az altatásban végzett császármetszések szignifikánsan veszélyesebbek az újszülöttekre, mint a spinális érzéstelenítéssel végzettek. Már ez a felismerés önmagában rengeteg életet mentett meg.
Virginia Apgar sosem ment férjhez és gyermeke sem született. 1974-ben halt meg májzsugor következtében. Neve azonban máig minden nap, a világ szinte valamennyi szülőszobájában elhangzik.
Ezek is érdekelhetnek:


