Tudod, milyen a bortésztában sült dália? Halmos Monika megmutatja

Hogy Monika hol érzi igazán jól magát? Illatos füvek, ragyogó zöldségek, jóízű gyümölcsök és kedves virágok társaságában. Süt, főz, ír, ajándékokat készít, unokázik. Ha emellett marad ideje, az országot járja, hogy újabb és újabb inspirációt gyűjtsön. Az újdonságok befogadására a családja tanította meg: "Családunk tipikus közép-európai család: gyökereink Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Bécsből erednek, ez tette házi konyhánkat is befogadóvá. E kárpát-medencei fúziós konyha válogatott ízei hatják át mai napig is az ételeimet. Gyermekként kertészetekben nőttem fel - a nagyszüleim zöldséget és virágot termesztettek -, s a virágok szeretetének szenvedélye belém ivódott. Nemcsak virágkötőként, dísznövénykertészként foglalkoztam virágokkal, de megjelennek a virágok akvarelljeimen, üvegfestményeimen is. Az ehető virágok témája mindig is izgatott: itt kapcsolódik össze a virág és a gasztronómia. Évtizedek óta gyűjtögettem a virágos ételrecepteket régi szakácskönyvekből, külföldi irodalomból, vidéki asszonyoktól, akiknél még nem megy különlegességszámba egy-egy virág jelenléte a fazékban, a süteményben."

Első szakácskönyve az ehető virágokkal kapcsolatban 1999-ben jelent meg, mára több mint száz szakácskönyv jegyzi a nevét. "Legfrissebb könyveim a Veilchen, Rose & Lavendel, amely egy osztrák kiadó gondozásában jelent meg nyáron a német piacon, és a Virágkonyha, amely 2014 októberében látott napvilágot." Az egész ország az ehető virágok szakértőjeként ismeri. Rendszeresen járja az országot, hogy előadásokat, virágkóstolókat tartson, workshopok keretében adja át az ismereteket. "Saját fejlesztésű és készítésű, virágszirmokkal ízesített, illetve virágokból készített kézműves termékeim nemrégiben kerültek a piacra. Egészséges, természetes delikáteszek, amelyek harmonikus és inspiráló ízeket kínálnak, édes torkoskodásra csábítanak."

"Szeretném a világot úgy látni, hogy abban szépség és derű lakik. Azt venni észre, ami örömöt ad, mosolyt csal a lélekbe. Egyszerű finomsággal létezni, ismerni a tradíciókat, az eleganciát, a bölcsességet, s mindet beleszőni a munkába, az életünkbe. A lélektelenné vált világba szeretnék visszahozni valami egyszerű természetességet, tudva azt: virágok nélkül szegényebb volna a világ" - vallja.