Róma: Marton Adrienn és Edvin Marton titkos szerelemhelye

3 nap állt a rendelkezésünkre, hogy újra felfedezhessük és megint egy másik oldaláról ismerhessük meg ezt a csodálatos várost. Régebben ugye még nem játszott akkora szerepet az életemben a gasztronómia, mint most. Nyilván szerettem a finom ételeket vagy a különleges éttermeket már akkor is, de manapság már célirányosan a kulináris élvezetek köré épülnek az utazásaink. Piacokra járunk, beszélgetek a helyi halászokkal, hátramegyek az étteremben, hogy betekintést nyerhessek az egész miliőbe. Azt hiszem, ilyenkor érzem azt igazán, hogy a munkám egyben a szenvedélyem is.
A belvárosban laktunk, szuper időt fogtunk ki, így tökéletes városnézős napjaink voltak. Megnéztük a Colosseumot, a Szent Péter-bazilikát, a Vatikánt, és természetesen végigkóstoltuk az ínycsiklandó, olasz finomságokat.

Az első nap – az olasz dolce vitára hangolódván – egy pohár Aperollal a kezünkben kiültünk egy hangulatos bár teraszára. Élveztük a nap sugarait a finom ital és egy ropogós bruschetta társaságában. Kértem még ökörszív paradicsomot is, amit egy kis olívaolajjal locsoltak meg, majd friss bazsalikommal fűszereztek. Tökéletes választás volt, hiszen a minőségi alapanyagoknak hála, mézédes és ropogós volt, remekül illett a fanyar ital mellé.

Másnap a piacra vezetett az utunk, ahol csupa-csupa kiváló minőségű zöldség és gyümölcs sorakozott a polcokon. Tudták is jól az árusok, hogy a portékájuk remek, hiszen nem tolakodtak, nem próbálták ránk tukmálni.

Szinte mindegyik alapanyagot felismertem, ám egy számomra is ismeretlennek tűnt. Ez a puntarelle volt, ami a cikória egy változata. Róma vonzáskörzetében termő saláta, mely hosszúkás alakú, helyi sajátosság lévén nem igazán kapható más országok piacain. Szardíniával keverik össze, egy kis olívaolajjal locsolják meg, majd így tálalják fel előételként. Különlegesen finom és elképesztően laktató.

Délután az ismerőseink ajánlására egy helyi pizzériát, illetve egy helyi halas éttermet is kipróbáltunk. Nekem a pizzás hely hamar belopta magát a szívembe, az ínycsiklandó tagliatelléjével, amit sült zsályával és ropogós bacon chipssel, parmezánnal tálaltak. Szaftos ízkavalkád volt, amely a nevét az étterem tulajdonosáról kapta: Balogh.

A halas étterem Edvinnek tetszett jobban, itt mindketten olasz hallevest választottunk, ami a bazsalikomtól és a házi paradicsomszósztól vált igazán egyedivé. Degeszre ettük magunkat, de így sem tudtuk ellenállni a tiramisunak, az olaszok méltán híres desszertjének. Most attól volt igazán különleges, hogy mielőtt a hideg tiramisut felszolgálták volna, a tányér aljára csokoládéöntetet csurgattak, majd arra került a hideg sütemény. Ettől az alján lévő csoki megdermedt és ropogóssá vált, megalkotva a textúrák orgiáját.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és mindenképpen visszatérünk még Rómába, hiszen minden alkalommal újabb és újabb gasztronómiai csodákat fedezünk fel.