A hatvanas évek hangulatát idézi fel a Madách Színházban hamarosan bemutatásra kerülő Tanulmány a nőkről című musical comedy, amelynek színészei még nem éltek, vagy még kicsik voltak a gulyáskommunizmus éveiben. Ennek ellenére szerencsére csodás történeteket őrizgetnek ezekből az évekből!

Simon Kornél, a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar sikerfilm egyik főszereplője a '70-es évek második felében látta meg a napvilágot.

„Kisfiúként a Tesla lemezjátszókon bakelitlemezről a táncdalfesztiválok slágereit hallgattam. Ezeknek a daloknak még akkor is volt visszhangjuk, amikor én születtem, ezért nem idegenek számomra a darabban felcsendülő slágerek. Én még voltam kisdobos, piros nyakkendős úttörő, rajtitkár és kaptam kiváló munkáért jelvényt is. A darabban szereplő páromat, Polyák Lillát már csak kisdobosnak avatták fel.  A legborzasztóbb élményem az, amikor az iskolai ünnepélyeken rendszeresen kiájult pár gyerek a sorból. Énektagozatos voltam, én egyszer egy kórustalálkozón dőltem ki, mert aznap nem ettem semmit."

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Az öngyógyító Szerednyey Béla  kissrácként seprűvel a nyakában gitározott.

"Van egy csomó 1960-70-es években játszott dal ebben a darabban, ami anyám, nagyanyám képét hozza elém. A kedvenc számom A drága bakter úr, a sorompót miért nem nyitja fel, a darabból viszont a Barna bőrű hableányt szeretem a legjobban, Psota Irén miatt, aki nekem a 'psotanyám'. Egy évben született anyámmal, sokat dolgoztunk együtt, és a mai napig feljárok hozzá, már ha megengedi. Ő erős individuum még 80 fölött is."

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Szulák Andrea először áll a Madách Színház színpadára. A színésznő elárulta, hogy mi hiányzik a legjobban neki ebből az időszakból.
"Szerettem ezt az időszakot, csak a gyerekkorom hiányzik belőle. Nyugalmas, kényelmes volt, kellemes és kiszámítható. A 1960-as években még egy lakóközösség sem hagyott senkit sem magára, ma már a nagy házakban nem ismerik egymást az emberek, nem is köszönnek. Mi gyerekek csak azt éreztük, hogy simán lemehettünk a játszótérre, nem kellett félni, sötétedés után egyedül haza tudtunk menni, figyeltek ránk más gyerekek szülei is. Ünnep volt, ha anyám tudott hozni egy kiló banánt, ma már zavar, ha a gyerekek kidobálják, ha egy kicsit barna."