Meddig hagyod, hogy a beszólogatások, az alád nyúlások, a füttyögések és az ezekhez hasonló atrocitások csak úgy megtörténjenek veled? Ezt a kérdést teszi fel a Brooklynban élő művész, Allaire Bartel is.

Vetkőztető tekintetek

Bartel Boundaries, vagyis Határok elnevezésű fotósorozatában tökéletesen ábrázolja, miképpen hatol be az életedbe és a hétköznapjaidba a szexuális agresszió. És ebbe a hosszan a melleden felejtett tekintetek éppúgy beletartoznak, mint a tizedmásodpercig a fenekeden hagyott kezek.

Fotó Allaire Bartel

Ha beszól valaki a buszon, vagy utánad kiabál az utcán, a legegyszerűbb, ha nem veszel róla tudomást, és gyorsan továbbállsz. Azonban nem biztos, hogy ez a jó megoldás, és Allaire Bartel éppen ezt próbálja elmondani és megragadni. Képeivel azt kívánja bemutatni, hogy a legáltalánosabb helyzetekben miként lépik át a férfiak azokat a bizonyos láthatatlan határokat.

Kéretlen érintések

Bartel arra is külön felhívja a figyelmet, hogy nem kell pusztító kapcsolatban élni ahhoz, hogy az ember lánya elszenvedjen ilyen sérelmeket. Mivel ezek szinte bárhol, bárkivel megtörténhetnek, fotói könnyen értelmezhetők, és talán túlontúl valóságszagúak is. Pont azért, hogy mindenki rádöbbenjen, ezek a dolgok egyáltalán nem normálisak, és nem is szabad annak tekinteni őket. Íme, a fiatal fotós képei:

/1503/_Hat_2015313125026

Csak a jó nők után füttyögnek a férfiak?

Nem Bartel az első, és vélhetően nem is az utolsó, aki felemeli a hangját és a fényképezőgépét e nemes ügy érdekében. Korábban egy másik fiatal művész, Hannah Price készített megdöbbentő fotókat a témában. A huszonéves lány az utcai atrocitásokból, a beszólogatásokból és a füttyögésekből merített ihletet.

Forrás: www.hannahcprice.com

Hannah-nak az adta az alapötletet, hogy amikor Philadelphiába költözött, egyre többen kezdtek füttyögni neki az utcán. A sokadik ilyen alkalom után döntött úgy, elkezdi fotózni ezeket a férfiakat. Először csak titokban kattintgatott, majd pedig szóba is elegyedett velük. Róla szóló cikkünket ide kattintva érheted el.

Nem tudok megdugni egy síró lányt!

2013 októberében Grace Brown fotós készített egy sokkoló fotósorozatot, amely szexuális támadások áldozatainak próbált segíteni traumájuk feldolgozásában. A fiatal művész Project Unbreakable elnevezésű kezdeményézésében olyan férfiak és nők álltak a kamerája elé, akiket egytől egyig megerőszakoltak, bántalmaztak.

A képek különlegessége, hogy mindenki táblát tart a kezében, melyeken támadóik egyik mondata olvasható. "Ha nem maradsz csendben, megölöm az anyádat! Ha meghallja, a te hibád lesz." Vagy éppen ez: "Nem tudok megdugni egy síró lányt!" Ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek az áldozatok papírjain. Grace Brown munkájáról itt írtunk korábban.

/1310/Megr_201310116733

Rejtett felvétel a mellbámulásról

Meghökkentő, de roppant tanulságos az egyik legnagyobb édességgyártó cég egészségvédő kampányának kisfilmje is. A videót egy bombamellű nő keblei közé rejtett kamerával készítették, és azt vizsgálták, kik, hány alkalommal és milyen módon figyelik a nő melleit.

Bár a reklám valójában a nőknek szólt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a hölgyek ne mulasszák el rendszeresen ellenőrizni a melleik állapotát, azért igazán tanulságos megfigyelni a mély dekoltázsból kibuggyanó keblekre vetett pillantásokat is. Ezeket a képsorokat és Allaire Bartel fotóit elnézve pedig remélhetőleg sokakban felmerül a kérdés, hogy mégis miért érzik feljogosítva magukat a férfiak arra, hogy feltörő szexuális vágyaikat mindenféle öncenzúra nélkül teljesen ismeretlen nőknek szegezzék a nyílt utcán?