Egy jegyet kérek, köszi - Avagy a társtalanság gátlásossága

Május elején a Washington Post írója szegezte nekünk a kérdést, mégis miért van az, hogy még mindig félünk egyedül moziba menni? Hogy miért ódzkodunk továbbra is attól, hogy magunkban szórakozzunk és jól érezzük magunkat?

A cikk Rebecca Ratner professzort idézi, aki több mint öt éve azt vizsgálja, vajon miért rettegnek az emberek attól, hogy egymagukban mulassanak, és amennyiben van egy király programötletük, és kedvük is lenne hozzá, miért döntenek mégis úgy, hogy szkippelik, csak mert nincs hozzá társaságuk. Mert ez történik. És igen, idehaza is. Mert továbbra is (leginkább) annak függvényében határozzuk meg magunkat, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezért megkérdeztük a Life.hu párterapeutáját, Deáki Tímeát, hogy mit gondol a kérdésről, illetve megkértük, hogy segítsen választ találni arra, miért szolgáltatjuk ki önmagunkat és önnön jókedvünket vadidegenek véleményének.

Szakértőnk arra is felhívja a figyelmünket, hogy az is fontos, hogy láttassuk magunkat. Az ugyanis nagyon meghatározó, mit gondolnak rólunk mások. "Ha egyedül vagyunk egy eseményen – legyen az bármilyen, ahol egyébként nem szokás egyedül megjelenni – azonnal egy olyan tulajdonsággal (például magányos) ruháznak fel a többiek, amihez már nagyon macerás pozitív jelzőket szerezni. Ennek ellenére ma már nehéz bármit is a ciki jelzővel illetni. Minden azon múlik, hogy az adott ember mennyire képes kiállni a saját elvei mellett másokkal szemben. Vagyis fel tudja-e őszintén vállalni, hogy úgy döntött: egyedül is részt vesz az adott programon, eseményen."

Hogy valaki mennyire magányos, vagy milyen mértékben érzi magát annak, csak részben függ attól, van-e éppen párkapcsolata. Közhelynek hangzik, pedig igaz, hogy attól, hogy valaki egyedülálló, még nem lesz magányos. (Ugyanígy az is lehetséges, hogy valaki a kapcsolatán vagy a házasságán belül érezze magát annak.)

Felmerül azonban a kérdés, hogy egy olyan társadalomban, ahol egyértelműen érezhető és kimutatható, hogy csökken a házasodási kedv, egy olyan korban, amelyben bizonyítottan kitolódik az elköteleződés és a családalapítás időpontja, és amikor a társkeresés/pártalálás talán soha nem volt még (papíron) ilyen egyszerű, de valójában ennyire reménytelen sem, mégis miért nem szakítjuk le végre kartonpapír láncainkat, és ülünk be végre egy moziba anélkül, hogy kellemetlenül éreznénk magunkat, amiért csak egy főre veszünk nachost? És miért becsüljük alá rendszeresen annak mértékét, mennyire éreznénk jól magunkat valahol, ahová egyedül mennénk?

"Könnyű lenne az élet, ha ezeket az egyébként reális összefüggéseket ilyen jót átlátva még alkalmaznánk is. De nem ilyen az ember" – válaszolja Szilvia, aki szerint, ha tudjuk is, hogy segítségünkre volna a pártalálásban az, ha egyedül mennénk el szórakozni, a társadalmi megítélés és a bennünk lévő feszültség megakadályoz minket ebben a cselekedetben. "A pártalálás elméletével nagyon sokan tisztában vannak, sőt, másoknak még tanácsot is adnak olykor. Magunkat azonban nagyon nehéz kívülről megítélni, arról nem is beszélve, hogy a megszokás, a csalódástól való félelem tovább erősíti bennünk az otthon maradás iránti vágyódást. Az ugyanis biztonságos..."

Deáki Tímea szerint az ember társas valója itt mutatkozik meg leginkább. "Kivel fogom akkor megosztani az élményt? Oké, elmesélem majd, hol jártam, de nem lesz egy ember sem, aki majd emlékszik a sarokban ülő lányra, a félregombolt ingű felszolgálóra vagy a zöld spárga hihetetlen jó ízére. És persze, aki túllép a benne lévő korlátokon, tapasztalhatja, hogy nem is olyan rossz egyedül programozni. Később, az esemény végén ugyanis büszke lesz magára, hiszen ezzel is teret adott az ismerkedésnek."

Persze, ahogy az élet minden területén, úgy itt is vannak olyanok, aki eleve nem társas lények, és jobban érzik magukat egyedül. Őket nem is feszíti annyira a társtalálás gondolata, hiszen eleve magabiztosabb emberek.

Talán önmagunk világban való elhelyezéséhez, megismeréséhez és elfogadásához nagyobb súllyal kellene, hogy latba essen az, hogy miként érezzük magunkat egy adott szituációban, mint az, hogy vajon milyennek látnak minket mások. Vagyis inkább a saját szemünkben lévő csillogásnak kellene rólunk mesélnie, semmint a másokéban látott, rólunk alkotott képnek.

"És akkor mi a konklúzió? Nos, ha valaki partner nélkül is bevállalja, és elmegy egy-két eseményre, szinte biztos, hogy leginkább kíváncsi emberekkel fog találkozni. Olyanokkal is persze, akik levonnak róla bizonyos könnyen magyarázható következtetéseket, ráhúznak tulajdonságokat, de leginkább érdeklődő arcokat lát majd, akiknek tényleg számít a valóság. Így pedig könnyen belátható, hogy egy magányosnak tűnő, de a világra igenis nyitott, és még kommunikációra is képes/hajlandó ember igen nagy eséllyel talál új kapcsolatokat. Társast, barátit, miegymást" – véli a szakértő.

http://www.life.hu/intim/20150511-ezert-lesz-jobb-ferj-mama-pici-fiabol-mint-a-rosszfiukbol.htmlAmikor párt keres, minden lány olyan férfira vágyik, aki tudja, hogyan kell bánni a nőkkel, és nem csak szeretni, de tisztelni is tudja őket. Erről pedig igen sokat elárul az, hogy az illető férfinak milyen kapcsolata volt, illetve van a saját édesanyjával.Intimhttp://www.life.hu/intim/20150510-anal-vagyis-poposzex-pro-es-kontra-6-ferfi-oszinte-vallomasa-az-analis-elvezetekrol.htmlA 2011-ben elhunyt angol-amerikai író, Christopher Hitchens szellemes megjegyzése szerint a négy leginkább túlértékelt dolog az életben a pezsgő, a homár, a piknik és az anális szex. Az első háromhoz nincs mit hozzáfűznünk, mert szinte mindannyian szeretjük a szabadtéri lakomákat (leszámítva a hangyákat), a pohárban gyöngyöző buborékokat és a friss tengeri herkentyűket, de mi a helyzet a popsi nyújtotta élvezetekkel? Hat pasit kérdeztünk meg arról: mit éreznek, amikor belépnek azon a bizonyos hátsó ajtón.Intimhttp://www.life.hu/intim/20150510-a-nok-ejjel-a-ferfiak-inkabb-reggel-akarnak-szexelni-ez-kapcsolatokat-tesz-tonkre.htmlHa valaki egyedülálló, nehezen érti meg, mégis miért nem szexel az, aki megtehetné. Adott egy társ, a pár jó esetben egy ideje együtt is él, este azonban fáradtak a szexhez, reggel pedig mindig sietni kell. Csak mert két ember szerelmes, a munka- és időbeosztást, valamint a bioritmust nem olyan egyszerű szinkronba hozni, így pedig valakinek engednie kell. Vagy jól időzítenie.Intimhttp://www.life.hu/intim/20150509-aputest-szot-egy-19-eves-egyetemista-lany-mackenzie-pearson-alkotta-meg.htmlÚgy szeretnék 19 éves lenni, hogy megalkossak egyetlen összetett szót, ami valójában semmi olyat nem ír le, ami az újdonság erejével hatna, de legalább nevet ad egy jelentéktelen jelenségnek. Melyet aztán egymás kezébe adnak a világ hírportáljai, fordítják le saját nyelvükre lelkes hírszerkesztői, és kiáltják ki, mint a 2015-ös nyár slágerszavát.Intimhttp://www.life.hu/intim/20140225-szexpozok-kicsiknek-es-nagyoknak-ha-tul-apro-vagy-meretes-a-pasi-penisze.htmlPersze-persze, nem a méret a lényeg, de azért legyünk őszinték, igencsak kiábrándító, ha új kedvesünk szerszáma nem ideális a számunkra. Amikor már semmiféle vészmegoldás nem segít, válassz olyan pózt, ahol még a csöpp pénisz is ipari tömlővé avanzsál. Az is előfordulhat, hogy túl nagy a kedves. Akkor bizony állítani kell egy kicsit a vízsugár erősségén. Tűzoltásra fel!Intimhttp://www.life.hu/intim/20150509-channing-tatum-joe-manganiello-a-magic-mike-xxl-elozeteseben.htmlKorábban már láthattunk pár forró képkockát a Magic Mike mozi második részéből, most azonban egy újabb gyönyörűséget kaptunk.Intim