Gondoltad volna, hogy már az ókori görögök is használtak óvszert? És hogy sokáig többször használatos eszköznek számított? Tudtad, hogy Casanova is írt róla a naplójában? Hogy mikor alakult ki a mai formája? Mindezekre és még sok másra is fény derül kotontörténeti összefoglaló cikkünkből.

Mint annyi más dolog esetében, az óvszerhasználat kapcsán is az antik görögök idejéből maradt fenn az első dokumentált feljegyzés, méghozzá egy mitológiai történetben.

Minósz királyForrás: Wikipédia

A krétai Minósz király spermája a sztori szerint ugyanis kígyókat és skorpiókat tartalmazott, ami nem tett jót a szeretői egészségének,

és ezáltal a szextől megfosztott király lelki nyugalmának sem. Így hát levágott kecskék hólyagját használta fel a malőrök kivédésére, méghozzá afféle női óvszerként/kezdetleges pesszáriumként bevetve: a nők hüvelyébe helyezte, hogy felfogják a veszélyes királyi magot. Arra mondjuk nem tér ki a mitológia, hogy ezek után hogyan nemzhetett nyolc gyereket is a feleségének, de hát akkoriban ugye még nem tudta teljesen pontosan az orvostudomány, hogyan is lesz a baba.

Az ókori egyiptomiak is használtak óvszert, ami esetükben finom vászonból készült, és csak a pénisz makkját fedte. A különböző társadalmi osztályokba tartozók pedig különböző színűre festették a kis védelmező „sapkát”. Természetesen a higiéniát és közegészségügyet megreformáló rómaiak is használtak óvszert, inkább a nemi betegségek elleni védelem, mint fogamzásgátlás céljából. Ők elsősorban kecske- és báránybélből készítették. 

Juhbélből készült, 200 éves óvszerForrás: Northfoto

A régi nagy civilizációk mindegyikénél létezett hasonló eszköz: Kínában olajjal síkosított selyemből, Japánban kagylóból készült, egyes természeti törzseknél pedig levelekből formázott, hüvelybe helyezett „óvszert” használtak.

Európában a reneszánsz idején vált elterjedtté a használata, elsősorban a széles körben fertőző szifilisz miatt, és inkább az előkelőbb-gazdagabb réteg köreiben. Lenvászonból vagy bárány- és kecskebélből készítették, utóbbi kiváló mellékjövedelmet jelentett a hentesek számára.

Az egyház már ekkoriban is felemelte a szavát ellene, mondván megakadályozza a természetes szaporodást (vagyis az Úr akaratát), és különben is kétes erkölcsű alakok használják olyan züllött helyeken, mint a bordélyházak. Persze ettől még forgalomban maradt, a későbbi itáliai óvszerekről például a hírhedt Casanova naplóiból szerezhetünk információt, aki eleinte ódzkodott tőle, de aztán néhány nemi betegség idővel jobb belátásra bírta. 

Casanova óvszert tesztelForrás: Wikipedia

Casanova volt az első dokumentált óvszertesztelő is: akció előtt felfújta, hogy kiderüljön, ereszt-e valahol.

Az óvszer ma ismert nemzetközi neve, a magyar koton szó eredetije, azaz a „condom” vitatott etimológiájú. Egyes feltételezések szerint a 17. századi Doktor Condom nevéből származik, aki II. Károly angol király orvosaként javasolta őfelségének a használatát hadjáratok idején. Más elméletek a latin „condus” (tartály) vagy a perzsa „kemdu” (tárolásra használatos hosszú bél) szavakból eredeztetik, de az oalsz „guantone" (kesztyű) szóval is kapcsolatba hozható. A „condom” kifejezés ebben az értelemben először egy Daniel Turner nevű orvos naplójában bukkant fel, majd egy 1785-ben kiadott szótár részeként vált széles körben ismertté.

Forrás: Dreamstime
Innen erednek a szexszel kapcsolatos szavaink
A magyar nyelv történeti és etimológiai szótárainak segítségével utánajártunk, honnan erednek azok a szavak, amelyek használatakor néha zavarban vagyunk - és amelyeket gyakran túlságosan hivatalosnak, „orvosinak”, gyerekesnek, vagy épp túl „csúnyának” érzünk. Pedig sok közülük a legősibb örökségeink közé tartozik. Lássuk hát a gyűjteményt!

A 18. század második felében kezdték el széles körben is árusítani az óvszereket, a 19. század első felében pedig végleg kikoptak a lenvászonból készült verziók, mivel jóval kevésbé bizonyultak praktikusnak. Ám még ekkor is drága mulatságnak számított az óvszer, épp ezért nem is csak egyszer használták ezeket a mosható és masnival a megfelelő helyre rögzített védő felszereléseket.

A nagy változást az amerikai Charles Goodyear találmánya, a vulkanizált gumi hozta el magával, amiből alig pár év alatt megszületett a gumi óvszer is az 1850-es években. Eleinte csak a pénisz végét fedte, és méretre készítették, amihez az orvos vett mintát az urak szerszámáról. Később rájöttek a gyártók, hogy sokkal jobban járnak az egységes vastagsággal és a teljes hosszat befedő változattal, amit mindenki a kívánt (és rendelkezésre álló) méretig tud letekerni. 

Forrás: Dreamstime

Az óvszert ekkoriban elsősorban patikában lehetett kapni, és a 19. század második felében Amerikában például tilos volt reklámozni vagy postai úton terjeszteni, erkölcsi okokból. Az első világháborúban még csak a német, a másodikban már szinte az összes hadsereg katonáit ellátták gumi óvszerekkel, amelyek a német Julius Fromm újító eljárásának köszönhetően már sokkal vékonyabb és természetesebb érzést nyújtó lettek. Ekkoriban terjedt el a világ sok nyelvében (így nálunk is) az, hogy a „gumi” szó eufemisztikus szinonimája lett az óvszernek.

Ami idővel már nem is gumiból készült, hanem latexből, aminek önálló használatára 1920-ban jöttek rá, és a második világháború után vált elterjedtté óvszer formában - ahogyan a fogamzásgátlás is ekkoriban lett egyre elfogadottabb. A latex óvszer már akár a nyolcszorosára is meg tud nyúlni, nagyon nagy a szakítószilárdsága, spermicid anyagokkal és gyakran illat- és színadalékokkal is kezelhető - és ez van forgalomban máig is, csak már szintetikus latexből gyártva.

Az óvszerhasználat az 1980-as évek, az AIDS megjelenése után vált igazán tömegessé a világon, amikor a halálos nemi betegség és a fogamzásgátlás együttes kivédésének egyetlen hatékony eszközévé lett. A ma már tényleg mindenféle változatban (a fluoreszkálótól az érdesítetten és az eperízűn át a Star Wars-osig) kapható óvszerből a 2015-ös évben becslések szerint mintegy 18 milliárd darabot használtak el világszerte.