Pite forrón, átsütve - Szex az érettségi találkozón

A tinédzserek első, ügyetlen próbálkozásai a szexuális élettel, továbbá a szüzesség elvesztésének kínzó problematikája kiapadhatatlan ihletforrás a vígjátékok számára, olyannyira, hogy minden korosztálynak megvan a hozzá kapcsolódó saját filmélménye, a másik oldalról nézve pedig mindig jön egy újabb kamaszgeneráció, akinek el lehet adni az ilyen témájú mozikat. Régen ott voltak a Forró rágógumi-filmek, aztán jött a Házibuli, majd a kilencvenes évek végén az Amerikai pite a maga folytatásaival és rosszul sikerült külföldi klónjaival (Hangyák a gatyában; Tibor vagyok, de hódítani akarok), a legújabb korosztály pedig már a Superbad vagy a Project X nézése közben vihorászik a poénokon.

Az Amerikai pite 1999-ben nemcsak generációs filmélmény lett, de kasszasiker is, ebből pedig egyenesen következett, hogy elkészültek szépen sorban a folytatásai. A második és a harmadik részben még az eredeti szereplőgárda bohóckodott tovább, és az első részben létrejött románc vezetett végül ahhoz esküvőhöz, ami lezárni látszott a széria történetét. A pénz azonban nagy úr, és a piték gyártása folytatódott: új szereplőkkel, rohamosan csökkenő színvonalon, egyenesen DVD-re, mozibemutató nélkül. Így születtek meg olyan remekművek, mint az Amerikai pite 4. - A zenetáborban, az Amerikai pite 5. - Pucér maraton, az Amerikai pite 6. - Béta ház, és az Amerikai pite: A szerelem bibliája.

13 évvel az első film után viszont gondoltak egyet az alkotók, és összetrombitálták az eredeti szereplőket egy nagy visszatérés erejéig (vagy ha rosszindulatúan nézzük: már csak így lehetett pénzt kihozni a végleg kifulladó sorozatból). Ebben az akcióban segítségükre volt az a tény, hogy a régi Amerikai pite színészei közül gyakorlatilag senki nem futott be azóta érdemleges karriert Hollywoodban, így számukra is új lehetőség, nem pedig kínos kötelesség lett egy pite-comeback. A filmnek nyilván nem adhatták az Amerikai pite 8. címet, így született meg a találkozós verzió (eredetiben: American Reunion).

Az Amerikai pite: A találkozóban az a legmeglepőbb, hogy ilyen előzmények után cseppet sem lett kínos, sőt. Egyáltalán nem érződik rajta az izzadtságszag, a végeredmény felszabadult ökörködés lett a megszokott pite-stílusban, azaz sok szexszel, helyzetkomikummal és az altesti poénokat sem hanyagolva. Sok új ötlet nincs benne, de a régiek közül jó érzékkel tartották meg azokat az elemeket, amik működtek, és persze szemérmetlenül rámennek a célközönség tinikori emlékeire a korábbi filmekre való visszautalgatások formájában. Az érettségi találkozó adta magát, mint apropó Jim (és a papája), Oz, Kevin, Finch, Stifler (és a mamája), no meg a csajok összehívására, szexuális jellegű problémákat pedig a szüzesség elvesztésén kívül is lehet találni: például a kora harmincassá cseperedett, megállapodott hőseink küzdelmét a házasságon belüli nemi élet izgalmának fenntartásáért és a házasságon kívüli nemi élet kísértései ellen. Aki pedig még mindig nem nyugodott le (Stifler), annak egy érettségi találkozó kiváló alkalom a becsajozásra.

Noha egy tökéletesen kiszámítható cselekménnyel bíró és üresjáratoktól sem mentes filmet kapunk az új Amerikai pitével, de valahogy mégsem lehet haragudni rá. A figurák közötti kölcsönhatások még mindig jól szuperálnak, a nosztalgia aljasul hatékony egy érzés, amíg pedig akad néhány eltalált vicces beszólás is ("Egyszer lefordítottam a Karamazov testvéreket latinra. Poénból."), addig a dolog működik és kész.