Vágyak hatvan felett

A Tétova félrelépők az a típusú film, ami sose lesz felkapott, nem fogják agyonreklámozni, még az ismerősök se fognak róla ódákat zengeni, hogy ezt muszáj megnézni, de mégis nagyon jó élmény belefutni egy moziban, utána pedig azt gondolni kifelé jövet: örülök, hogy láttam. Csendes, egyszerű filmecske, amely jó érzékkel talál el helyzeteket és hangulatokat - és ráadásul olyasmivel foglalkozik, amivel mozifilmek ritkán szoktak.

Két főszereplője egy hatvan körüli házaspár két tagja: Adam elismert építész, Mary olasz származású háziasszony, akinek a család a legfontosabb. A történet kezdetén Adam díjat kap az életművéért, és úgy érzi: a kollégái ezzel már nyugdíjba küldenék - Mary pedig az emlékezetkiesés jeleit tapasztalja magán, és megijed az öregedés tüneteitől. A kettejük viszonya szeretetteljes, ugyanakkor régi házasokra jellemző módon némileg el is néznek egymás mellett - a film ezt a párhuzamos létezést kiválóan érzékelteti is az egymást váltogató jeleneteikkel. Hisz hiába ugyanaz a probléma, amivel mindketten szembesülnek - az öregedés -, teljesen különböző módon próbálnak meg valamit kezdeni vele (Mary próbál rá felkészülni, Adam pedig szembeszállni vele), és nem akarnak tudomást venni a másik módszereiről, egészen addig, amikor már minden veszélybe kerül.

Az öregedésről lehetne szomorú elégiát vagy mély drámát is készíteni, de a Tétova félrelépők egyik sem: ez igazából egy olyan romantikus komédia, ami szembemegy a műfaj hagyományos témáival, ugyanakkor a módszereit előszeretettel alkalmazza. Senki ne várjon hát szívfacsaró járókeretes jeleneteket, hanem inkább derűt és empátiát az esendő szereplők iránt, akik egy jó filmhez illően végül azon nézők számára is átélhetővé és szórakoztatóvá tudják tenni a problémáikat, akik maguk semmi ilyesmiben nem érintettek.