Pasik, akik soha nem nőnek fel

Tény, a férfiak egy kicsivel - de tényleg csak kicsivel - később érnek, mint a nők. Egy hajszállal később kezdi őket foglalkoztatni a családalapítás gondolata, és egy gondolattal hosszabb ideig tűnik életük nagyobb kihívásának a Mount Everest meghódítása, mint egy valódi, felelősségen és szereteten alapuló párkapcsolat kialakítása. Mindenesetre a pasik zöme még a legjobb korban utoléri a másik nemet, ám marad a kérdés, mit kezdjünk azokkal a férfiakkal, akik soha nem nőnek fel, akik egy életre Pán Péterek maradnak?

Az általános elmélet szerint éppen mi nők tehetünk arról, hogy a pasik egy része szívesen marad gyerek. Először is az anyák a felelősek, akik "óriásbébiként" tekintenek borostás, negyvenötös cipővel akár a húszas, harmincas éveiket taposó csemetéjükre is. Az ilyen anyák egyszerűen imádják, hogy életük minden percében "tehetnek" a kicsiért valamit. Amíg csak lehet, maguk mellett tartják őt, főznek rá, és lelkesen intézik annak minden ügyes-bajos dolgát, nehogy szembesülni kelljen a kicsikének olyan dolgokkal, mint például egy szakdolgozat, adóbevallás, mosogatás, esetleg egy, a diákmunkáknál komolyabb felelősséget kívánó munkakör bevállalása. Másodszor azonban mi nők rontjuk el, egyszerűen azzal, hogy hagyjuk magunkat megtéveszteni, hogy eleinte igenis vonzónak érezzük a kisfiús bájt, és hagyjuk, hogy a nő ereje helyett anyai ösztöneink irányítsanak minket a párkapcsolatban.

Amennyiben belenyúltál a közepébe, és ilyen pasit sikerült kihalászni a tömegből, nos szinte biztos, hogy nem fog felnőni melletted sem. Egyszerűen nem tanult meg gondoskodni magáról és másért sem képes felelősséget vállalni. Nem bízhatsz rá semmilyen feladatot, és egy idő után meg sem próbálod, mert úgyis elfelejti feladni a csekket, nem érti, miért kell határidőre befizetni a kocsi biztosítását, és simán elfelejti azt is, ha fontos jelenésetek van valahol. A pontosságnál fontosabb számára, hogy a haverokkal sörözzön, meccset nézzen, de az is lehet, simán elugrik egy hétre sziklát mászni a lakásfestésre félretett pénzetekből, úgy, hogy csak utólag avat be a dologba. Konfliktusaitokat daccal, egy gyerek kommunikációs eszközeivel képes csak megragadni. Szinte biztos, hogy "nevelési kísérleteidet" sértettséggel fogadja, nem is érti, mi a problémád, és ebben édesanyja is megerősíti, akihez természetesen a párkapcsolatotok során is erős szálak kötik.

Anett, 34 éves:

"Az előző párom két évvel idősebb volt nálam, de ma már látom, lelkileg és érzelmileg legalább tizenöttel fiatalabb. Attila tényleg az örök gyerek kategóriába tartozik, és eleinte ez még tetszett is nekem. Népes rokonságom van, sok pici gyerekkel, és szinte elomlottam, amikor láttam, Attila hogy hancúrozik a srácokkal. A családi bulikon Ati volt a király, akit imádtak a kicsik, akivel mindig lehetett fogócskázni, akinek mindig volt valami trükk, valami gyerekszédítő bűvészmutatvány a zsebében. De ez volt az összes pozitívuma az 'éretlenségnek': a játékosság. Ezzel szemben Attila semmit nem vett komolyan, úgy váltogatta a munkahelyeit, ahogy más a cipőit. Ha valahol 'beszóltak neki', akkor megsértődött és felmondott. Meg se próbált férfimód a sarkára állni. Itthon meg elvárta, hogy szaladgáljak körülötte. Én dolgoztam, estére kifacsart az élet, de ágyba kellett volna vinnem a vacsorát, mert otthon, az anyukájánál ezt szokta meg.
Néha ellentmondtam, néha én is figyelmet kértem, kényeztetést, odaadást. Néha én szerettem volna eldőlni a kanapén, de mellette ezt nem lehetett. Ha erről beszélni akartam vele, akkor befordult. Szó szerint és lelkileg is. Hátat fordított és mondjuk nem szólt hozzám két napig, vagy tüntetően 'dolga akadt' az anyukájánál és éjjelre se jött haza. Abban a párkapcsolatban egyértelműen egy gyerekkel éltem együtt, és őszintén szólva, komoly sebeket kaptam tőle, még akkor is, ha időnként szórakoztató volt a társasága."

A gyerekes módon viselkedő férfiak, azonban nemcsak feladataikban viselkednek éretlenül, hanem a párkapcsolatok egyéb területein is.
Amennyiben úgy tapasztalod, hogy a férfi, akivel együtt élsz, nem vállal fel téged, és több időt tölt a chatpartnereivel, mint melletted, nem árt, ha gyanakszol, az éretlen férfiak egyik legjellemzőbb tulajdonsága ugyanis a párkapcsolati bizonytalanság. Nem vállal fel, mert nem biztos saját érzéseiben, nem bízik a kapcsolatban (sem), éppen ezért száz meg száz titkos kis útja van melletted. Ezek persze nem "komolyak", ha egy is az lenne, már más lenne a pasi megítélése, de nem, a gyerekes pasik csak gyűjtögetik az egyébként ismeretlen, idegen csajoktól kapott bókokat, egyszerűen szükségük van a megerősítő visszajelzésekre, hogy egyáltalán pasinak tudják érezni magukat. Kedvenc vadászterületük a chat, a skype, valamint a szex és társkereső felületek, ahová természetesen nem komoly szándék, csak a kamaszos kíváncsiság, izgalom és lelkesedés viszi fel őket. Téged viszont kisded játékaival garantáltan földbe tipor, és nem érti, hogy a számára ártatlan "játék" miért olyan megalázó számodra, ahogy érzelmeidet sem képes értelmezni, sem megfelelő módon értékelni.

Enikő, 31 éves:

"Botond már bőven harminc felett járt, amikor megismerkedtünk, és nekem eszméletlenül bejött az a kisfiús báj és humor, ami áradt belőle. Imádtam a csibészes mosolyát, a jó szövegét, és igazából a barátaim is hamar elfogadták őt. Ma már tudom, a gyerekes pasik gyorsan a társaság központjává tudnak válni egy időre, amíg rá nem ébredünk, hogy egyébként nincs egyetlen olyan vonása sem, amire építeni lehetne.
Elképzeltem vele az életet, hogy mennyire könnyed, hogy mellette majd soha nem unatkozom, hiszen dől belőle a duma, és igazából okos is volt, olvasott, lehetett tanulni is tőle.
De valahogy nem vett belőlem semmit komolyan, Boti nem épített jövőt velem, nem tervezett családot. És valahogy volt valami titok is körülötte. Egyszer belenéztem a telefonjába, csak kíváncsiságból, hát ezernyi női név volt benne. Szép lassan kiderült, hogy ezek egy része ex, akikkel persze a mai napig tartja a barátságot. Magyarázat is volt erre: 'Tudod, hogy engem mennyire kedvelnek a csajok", "Én minden volt barátnőmtől jó viszonyban váltam el'.
De nem ez volt a legkülönösebb, hanem hogy nem engedte, hogy a közösségi oldalon megjelöljem társamként (már két éve együtt éltünk!), utálta, ha közös fotó készült rólunk ('eszedbe ne jusson posztolni!'), és aztán arra is fény derült, hogy hiába élünk együtt, azért ő egész háremet tartott a hátam mögött az MSN-en, és száz másik partnerkereső oldalon. 'Ezek nem komolyak, szívem, csak játék az egész, nem is találkozom velük! Miért baj az, ha egy nyíregyházi lánnyal levelet váltok?'
Nos, nekem volt erőm kiszállni mindebből, és hagyom, hogy még egy ideig - de talán egész életében - ostoba gyerekként vergődjön a saját éretlen csapdájában."