Te milyen emlékeidet változtatnád meg? A jövőben megteheted!

A Total Recall - Az emlékmás című film 1990-ben az év egyik nagy dobása volt az akkoriban már szupersztár Arnold Schwarzenegger főszereplésével és egy csavaros sztorival, ami Philip K. Dick neves sci-fi-író egy novelláján alapult, noha meglehetősen szabadon értelmezte azt. A film több jelenete (pl. a hárommellű nő) és mondata ("Ezt tekintsd válásnak!") kultikussá lett az idők folyamán, Magyarországon pedig különösen, hiszen a bemutatója egybeesett a hazai házi videózás hőskorszakával. Bő húsz évvel később pedig ez a film sem kerülhette el a vészes ötlethiányban szenvedő Hollywood új trendjét, azaz remake készült belőle. Hogy mi értelme volt újraforgatni ezt a történetet? (Már nyilván a lehetséges nyereségen kívül, amit egyelőre a tengerentúlon nem látszik behozni.) Nos, a film megtekintése során erre nem igazán kapunk választ.

A történet kicsit megváltozott a régi filmhez képest, legalábbis az alapfelállást tekintve mindenképp. Ott a Föld és a Mars volt a két helyszín, itt egy jövőbeli Egyesült Brit Szövetség és az Ausztrália területén elterülő kizsákmányolt Kolónia. Szóval semmi űrutazás, semmi Mars, ennek pedig kicsit nevetségesek az okai: Hollywoodban úgy tartják, hogy átok ül a vörös bolygón játszódó filmeken, és rendszeresen bukás lesz a végük (ezt mondjuk a statisztikák amúgy alá is támasztják...), Arnold Schwarzenegger helyett pedig itt van Colin Farrell, így a főhős eggyel intellektuálisabb, érzékenyebb figura lett, noha alapvetően továbbra is benntartották a filmet az akciófilm zsánerében.

A történet szerint a távoli jövőben járunk, egy nyíltszívű, egyszerű gyári munkás életébe nyerünk bepillantást, aki azonban nem igazán elégedett a sorsával. Elmegy hát igénybe venni egy új szolgáltatást, amely során valóságosnak tűnő emlékeket képesek ültetni az agyba, így juttatva élményhez a vásárlókat. Az eljárás során azonban kiderül: hősünk agyát már megbuherálták egyszer, innentől kezdve pedig folyamatos menekülésre kényszerül, melynek során ki kell derítenie, hogy ki is ő valójában, mert az biztosnak tűnik: az eddigi élete hazugság volt. Ennek a legbiztosabb jele például az, hogy a korábbi tündérien bájos, szerető felesége ki akarja nyírni őt...

A sztori fő erőssége az lehetne, hogy sokáig bizonytalanságban tartsa a néző: most a valóságot látja, vagy épp a főhős agyába beültetett új emlékeket? Ezt az új film nem igazán igyekszik erőltetni, egy-két jelenet erejéig tesz csak rá utalást, inkább marad a biztonságos üldözős-lövöldözős-akciózós történetvezetés mellett. Ettől függetlenül az alaphelyzet van annyira jó, az akciójelenetek pedig annyira profik, hogy a film első felén még így se unatkozzunk (pláne ha valaki nem látta/olvasta az eredetit...), a nagyobb bajok utána jönnek.

Az emlékmás második fele unalomba fullad: az egész átmegy egy tucatakciófilmbe, amilyet már ezret láthattunk. Itt buknak ki az egyéb gyengeségek is: például hogy a Kate Beckinsale játszotta karakter (akiben egybeolvasztották az "álfeleséget" és a régi filmből a főhőst üldöző ügynök figuráját) mennyire egysíkú: szegény Kate szinte minden jelenetében csak morcos arccal vonul valami folyosón, miközben lobog a haja. De hát ő a rendező felesége, így mégsem végezhette úgy, mint Sharon Stone a régi Total Recallban...